Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

"A tréfás Pieter Quast". Egy amszterdami mester művei Magyarországon egykor és ma

8, 9, 11, 20. kép; a Hofstede de Groot által Brouwernek tulajdonított, Louvre-gyűjteménybeli Tollfaragó (Beschreibendes and kritisches Verzeichnis der Werke der hervorragendsten Hollandischen Maler des 17. Jahrhunderts III., Esslingen a.N-Paris 1910, no. 189), a múzeum katalógusában már Quastnak van attribuálva: Catalogue sommaire illustré des peintures du Musée du Louvre, I., Ecoles flamandes et hollandaise, Paris 1979, 109. A parasztok ábrázolásának negatív képét a 15-16. századi irodalmi hagyomány is tovább erősítette. A 15. század végétől kifejezett érdeklődés nyilvánult meg a társadalom perifériáján élő néposztályok, parasztok, koldusok, csavargók iránt. Vö. Boite, J., Fahrende Leute in der Literatur des 15. und 16. Jahrhunderts, in Sitzungsberichte der preussischen'Akademie der Wissenschaften. Phil.-hist. Klasse 31 (1928) 626-627, 644-646; II. Miedema, Realism and Comic Mode: the Peasant, Simiolus 9 (1977) 205-219. Másrészt azonban lassanként megjelent a földet művelő paraszt pozitív ábrázolása is. A szorgalmas földműves antik Rómából örökölt képe jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a 16. században a paraszti életformának egy másfajta, pozitív szemlélete is kialakult. A témát röviden tárgyalja K. LindsayB. Huppé, Meaning and Method in Brueghel's Painting, Journal of Aesthetics and Art Criticism 14 (1956), 376-386. Ez a kettősség már jól érzékelhető idősebb Pieter Brueghel művészetében. Brueghel parasztábrázolásairól lásd R. Baldwin, Peasant Imagery and Brueghel's „Fall of Icarus", Konsthistorisk Tidskrift 55 (1986), 101-114.