Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
"A tréfás Pieter Quast". Egy amszterdami mester művei Magyarországon egykor és ma
A tronie kitűnő lehetőséget kínált a festőnek, hogy a portréval ellentétben, itt a megrendelői igények szabta kötöttségektől mentesen, szabadon megmutathassa képességeit. 1 ' A művész tetszése szerint választhatta ki a modellt, a kosztümöt és a festői megoldást is. Talán ezzel magyarázható, hogy a 17. században jelentős kereslet alakult ki e népszerű tanulmányok iránt, amelyek többnyire eleve piaci értékesítésre készültek. Viszonylag alacsony áruk miatt sokak számára megfizethetők voltak. Ugyanakkor némely tronie esetében a friss és lendületes ecsetkezelés mellett a karakterábrázolás oly mélységeket mutat, hogy nem könnyű eldönteni, vajon valóban csupán egy tanulmányról, vagy valóságos portréról van-e szó. 16 Szintén Magyarországon, gróf Karátsonyi Jenő budapesti gyűjteményében volt Pieter Quasttól egy nagyobb méretű és igen jó kvalitású tábla, az író férfi, amely az 1930-as években több alkalommal is szerepelt a Magyar Királyi Postatakarékpénztár árverésein (2. kép). 17 A kép semleges háttér előtt jeleníti meg a hatvan-hetven év körüli férfit, aki összevont szemöldökkel, szigorú tekintettel néz a szemlélőre, miközben tollal ír a bal kezében tartott vaskos, nyitott könyvbe. Arctípusa, bozontos szakálla és nagy, díszes kalapja alól kibukkanó hajfürtjei határozottan a Szépművészeti Múzeum idős férfit ábrázoló tronie-jának férfialakját juttatják eszünkbe. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy a két kép ugyanazt a modellt ábrázolja, néhány év eltéréssel. A Quast festészetének legkiválóbb erényeit mutató festmény utoljára 1939-ben jelent meg a műkereskedelemben, ezt követően őrzési helye egészen a közelmúltig ismeretlen maradt. 2006 decemberében újra felbukkant egy budapesti magángyűjteményben, s így lehetőség nyílott alaposabb vizsgálatára. Kiderült, hogy a tölgyfa táblára készült festmény nem csupán szignált, hanem évszámot is visel (3. kép). ls Az 1637-es dátum alapján még Quast hágai éveihez köthető, miként a fentebb tárgyalt, 1639-es Férfiképnuís is, és nagyobb mérete ellenére ugyancsak tronie-nak tekinthető. 19 Legfontosabb erényei a friss, lendületes ecsetkezelés, a meleg sárgásbarnás tónusokból mesterien építkező színvilág, valamint a jó érzékkel elhelyezett csúcsfények, amelyek kiemelik a homogén háttér előtt megjelenő férfi arcának részletformáit. Az idős, szakállas férfi az egyik leggyakoribb karaktertípus a tronie műfajában. Az idézhető számtalan példa közül itt csupán Rembrandt kortársának, Jan Lievensnek egy 1629-re datált művét említeném, amely néhány évvel ezelőtt szerepelt egy londoni árverésen. 20 Ezek a képek az írástudó, bölcs, tudós férfi típusát kívánták megjeleníteni. 21 Az író férfi festői stílusához közel áll Quastnak az a fiatal férfi mellképét ábrázoló festménye, amely legutóbb a kölni Lempertz aukcióján bukkant fel 1996-ban (4. kép). 22 A sötét háttér kiemeli az aranyozott díszítésekkel ékes sisakot viselő ifjú alakját. A felületkezelés és formaképzés azonosságai alapján a kölni festmény is az 1630-as évek második felére datálható. A sisakos férfi ábrázolásának ötletét Quast nyilvánvalóan Rembrandttól kölcsönözte. 23
