Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

"...köztetek van, akit Ti nem ismertek". Néhány aranyszál Boskovits Miklósnak Duccio Keresztelő Szent Jánosa kapcsán

már eljött. Az arany csíkok Krisztus ruháján az utóbbit, a megérkezést, az isteni természet epifániáját jelzik. Márpedig ez a téma, és az a mód, ahogyan azt Duccio megfogalmazta, legalább annyira odaillik a Maestà hátulsó predellasorának első helyére - ahová Boskovits Miklós képzeletben helyezte -, mint szakirodalombeli riválisai, a keresztelés, vagy az első megkísértés.

44 Adekvát bevezetője lehetne itt a Jézus nyilvános életéről szóló sorozatnak, éspedig nem pusztán csak kronológiai okokból. Ahogyan Christoph Wagner rámutatott, a hátulsó predellasor fontos témája a vakságból a látásba, a sötétségből a fényességbe vezető átmenet, az a folyamat, amelynek során a zsidók és farizeusok által fel nem ismert Jézus végül ragyogó dicsőségében megnyilatkozik.

4

'

1 Ezt fejezi ki a Vakgyógyítás és a Színeváltozás egymás után következő két jelenete: a vakon született szemének első pillantását a Transzfiguráció Krisztusára veti, akinek ruhája ezúttal kivételesen nem fényesen fehér, hanem fényesen arany sugárzású. A feltámadás utáni jelenetek közül egyedül a főkép utolsó ábrázolásán, az emmauszi tanítványok társaként nincs Krisztusnak aranytól sugárzó öltözéke, ezúttal történetesen Keresztelő Szent János teveszőr ruháját viseli. A festő a Megváltó inkognitójára utalhat ezzel a kivétellel, arra, hogy a tanítványok „szemei visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék".

46 Ahogy a mi képünkön a Messiás előzetesen, rövid időre, még nem nyilvánosan megnyilatkozik Jánosnak, úgy itt utólagosan, de szintén ideiglenesen és titkosan elrejti isteni lényegét. A festő mindkétszer az arany csíkok segítségével fejezi ki magát. Képünknek végül a hátoldal vertikális olvasatában is megfelelő helye lenne, felette a zárt ajtón keresztül megjelenő, aranytól ragyogó ruhájú-testű Feltámadottal. Ami a budapesti táblának a Maestà előoldalához fűződő potenciális kapcsolatait illeti: mint a küldetés kezdetét, a felnőtt Megváltó első megjelenését ábrázoló kép, kiváló megfelelője lenne az előoldal első predellajelenetének, az Angyali üdvözletnek.

47 Mindkét esetben arany csíkok szimbolizálják az adott pillanatban megjelenő isteni természetet. Képünk ikonográfiája mindemellett adekvát folytatása lehetne az előoldal utolsó gyerekség jelenetétnek is, ahol a tizenkét éves Jézus az önreveláció előtti pillanatban van ábrázolva.

48 Végezetül: az egyik passióképen Duccio más előjellel, de hasonlóképpen játszik jelenléttel és elrejtettséggel, láthatósággal és észrevétlenséggel, mint a Szépművészeti Múzeum tábláján. A lábmosás jelenetén látszólag tizenegy, valójában tizenkét tanítvány van jelen; Júdás hátulról ábrázolt, glóriát nélkülöző fejét alig lehet észrevenni (7. kép). Oróla is elmondható - mutatis mutandis - „köztetek van, akit ti nem ismertek".