Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

Ég és Föld határán II. Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Első rész)

amelyet mind a Kapuk Könyve, mind a Nappalok Könyve Ré keleti horizonton való újjászületésével hoz összefüggésbe.

107 Az Amduat 10. órájának kétfejű, négylábú kígyója, amelyből egy sólyom alakú istenség jön elő hajnalban, a keleti horizont közelében, hogy az égbe szárnyaljon, könnyen megfeleltethető a Piramisszövegek (§541) Wr nevű sólyomistennek

108 éppúgy, mint az újbirodalmi túlvilágkönyvek „titkos", kétfejű Mehen-alakjának. A kettős kígyó motívuma így szorosan kapcsolódik a következő jelenethez, különösen pedig egyik eleméhez, a napbárka alatt elhelyezett soktekervényú kígyóhoz. (A cikk második részét a következő számban közöljük.) Liptay Éva a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének vezetője. JEGYZETEK ' Kiállítási katalógusok említései: Oroszlán Z.-Dobrovits A., Országos Magyar Szépművészeti Múzeum. Az Egyiptomi Gyűjtemény, Budapest 1939, 65-66 (No. 39); Varga E.-Wessetzky V, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum. Egyiptomi Kiállítás, Budapest 1964

5

, 20 -21 és pl. XII.1; Varga E., Szépművészeti Múzeum. Egyiptomi Kiállítás. Vezető, Budapest 1974, 1979

2

, 32-34 és 17. kép; Nagy I., A Szépművészeti Múzeum gyűjteményei. Az Egyiptomi Gyűjtemény, Budapest 1999, 54-55 és fig. 38a-b. Lásd még A. Niwinski, Studies on the Illustrated Theban Funerary Papyri of the I I

th and 10

th Centuries B.C (Orbis Biblicus et Orientalis 86), Freiburg-Göttingen 1989, 203-209, 253 és fig. 77. : A budapesti papirusz Budapest 1 megjelöléssel szerepel a szóban forgó mű katalógusában (Niwinski 1989, 203-209 és 253). Az ebbe a csoportba tartozó, datálható darabok általában a dinasztia második feléből, illetve végéről származnak: Minneapolis, Institute of Arts, 16.675 (Niwinski 1989, 343 és pl. 48b); Budapest, Szépművészeti Múzeum, 51. 2547 (Niwinski 1989, 253 és fig. 77); Haag, Museum Meermanno-Westreenianum, 37 (Niwinski 1989, 308); London, British Museum, 9985 (Niwinski 1989, 325 és fig. 78). ' Niwinski 1989, 204. 4 J. C. Darnell, The Enigmatic Netherworld Books of the Solar-Osirian Unity. Cryptographic Compositions in the Tombs of Tutankhamun, Ramesses I 7 and Ramesses IX (Orbis Biblicus et Orientalis 198), FribourgGöttingen 2004, 276-373 E. Hönning, Das Amduat. Die Schrift des verborgenen Raumes, vol. I., Wiesbaden 1963-1967, 192— 193; Wiesbaden 1963-1967, vol. II, 184; E. Hornung, Die Nachtfahrt der Sonne. Eine altägyptische Beschreibung des Jenseits, Düsseldorf-Zürich 1998, 185.