Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

ANNUAL REPORT 2005 - A 2005. ÉV - Az Évszak műtárgya. Kamarakiállítások az Antik Gyűjtemény rendezésében

feliratának tanúsága szerint házaspár sírköve volt. A Mediterráneum és a Kelet találkozási pontjában fekvő Palmyra művészete a klasszikus görög-római és a keleti kultúrák keveredését tükrözi. A budapesti sírsztélé arameus nyelvű felirata, a halott férfi részben perzsa, részben görög ruházata, feleségének a görög művészetből is jól ismert gyászoló gesztusa, valamint a helyi művészetre jellemző szembenézed kompozíció remekül mutatja ezt a kevert jelleget. A szerettei körében lakomázó halott képe a férfihoz méltó élet emblematikus megjelenítésének népeket és évszázadokat átívelő kifejezési formája volt az ókorban; Hellasban, Itáliában, Mezopotámiában egyaránt kínálhatott érvényes mondanivalót. Ősszel (szeptember 13.-november 27.) valódi egzotikumot láthatott a közönség. Az Antik Gyűjtemény, törekedve az ókor klasszikus kultúráival érintkező egyéb művészetek megismertetésére is, a dél-arábiai alabástromszobrászat három példányával gazdagodott az elmúlt években. A mai Jemen területén csupán az 1950-es években elkezdett ásatások a görögök által mesésen gazdagnak hitt Arábia ókori kultúráját tárták fel. A Földközi-tenger medencéjében élő népek számára nagy jelentőséggel bírt az általuk „Boldog Arábiának" nevezett terület. Ez volt ugyanis az egyetlen forrása olyan luxuscikkeknek, mint a tömjén, a mirrha, a fahéj, valamint egyik fő közvetítője India és Afrika kincseinek. Művészetének fontos ága volt az alabástromszobrászat, amelynek virágkorából, a Kr. e. 4. - Kr. u. 1. századból való a kiállításon bemutatott ülő nőalak, a férfiarc és a kőszáli kecske-szobor. A kiállított szobrokon is megfigyelhető tömbszerűség, frontális beállítás, a kubisztikus formákhoz való vonzódás, a naturális részletek elhanyagolása az ókori dél-arábiai művészet legfőbb jellemzői. A kőszáli kecskét (ibex) ebben a kultúrában szent állatnak tartották: valószínű, hogy a budapesti darab szentélybe szánt fogadalmi ajándéknak készült (80. kép). A férfiarc hátsó oldalának, valamint a fejtetőnek a kidolgozatlansága pedig arra utal, hogy sírsztélébe volt beépítve. A kiállítássorozat második évét a Földközi-tenger déli partvidékéről származó agyagedények bemutatásával zártuk (december 13. - február 26.). A három emberi fej alakú és egy emberi arccal díszített kancsó a római császárkor késői időszakában, 150-300 között készült Észak-Afrikában, illetve Kis-Azsiában. Az úgynevezett fejedények, mintegy két évszázad kihagyással, a 2. században jöttek újból divatba, elsősorban Kis-Ázsiában és a Római Birodalom Africa tartományában. A kiállított darabok közül kiemelkedik az ifjúfejet mintázó kancsó, amelyet a nyakán található mesterbélyeg tesz különösen ritkává és értékessé. Az emberi fej alakú kancsók