Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

ANNUAL REPORT 2005 - A 2005. ÉV - Démonűző erők és mágikus védelmezők. Egyiptomi varázsbot

nyeiben található varázsbotok közül jó néhány ugyancsak törött állapotban, az ókori összeillesztés nyomaival került elő, a Szépművészeti Múzeum új darabján azonban egyedülálló módon a korabeli összeillesztő pántok is megmaradtak. A varázsbotok jellegzetes holdsarló alakja a víziló agyarának természetes ívét követi. Formájuk alapján a rajtuk ábrázolt védőistenek kezében tartott késekhez vagy a korabeli mocsári madarászaiban használt dobóbotokhoz hasonlíthatók, és az ókori egyiptomiak hite szerint mágikus erejű, démonokat elűző fegyverként szolgáltak. A hasonló, csontból készült varázsbotok többsége a Középbirodalom és a II. Átmeneti Kor idejéből származnak. Az értékes mágikus eszköz birtoklása minden jel szerint a legmagasabb rangúak kiváltsága volt. Mágikus erejüket az élők, különösen a szülő nők és az újszülöttek érdekében, a vajúdás alatt és a gyermek világrajöttének pillanatában elvégzett rituálék során fejtették ki, amelyek a szerencsés szülés érdekében zajlottak. Oltalmazó szerepük a szülés után sem szűnt meg: anya és gyermeke közelében tartották a gyermekágyas időszak végéig, egyes feltételezések szerint mágikusan védelmező kört vontak köréjük a rituális eszközökkel, mások szerint a testükre helyezhették, vagy az ágyuk alatt tarthatták őket. Varázsbotok nők és gyermekek sírjaiból is előkerültek ugyanebből a korszakból, ami azt mutatja, hogy nemcsak a születéskor, hanem a holtak lelkének újjászületésekor is hasznosnak tartották őket. Az Egyiptomi Osztály kamarakiállítás keretében mutatta be az új szerzeményt 2005. október 21. és november 20. között. A kiállításon a látogató nemcsak az új műtárgyat tanulmányozhatta, hanem képet kapott a varázsbotokhoz kapcsolódó vallási elképzelésekről is. E tárgyak mágikus ereje ugyanis a rájuk vésett figurákban rejlett. A gyakran félelmes külsejű, állati vagy emberi alakban ábrázolt lények, illetve szimbólumok legtöbbje az ősi történet különböző variánsaira utal, amelyekben a világ teremtésekor a felkelő Nap isteni segítőivel az oldalán legyőzi ellenségét, a többnyire hatalmas kígyó alakjában ábrázolt Oskáoszt. A kiemelt mű mögötti folyosó, amelynek íve önmagában is a varázsbotok formáját idézte, egyszerre valóságos és jelképes hátteret képezett: a tárgyhoz kapcsolódó mítoszt, a Napisten születésének legendáját dolgozta fel. Az új szerzeményt bemutató tárlóval szemben, a világ más gyűjteményeinek érdekesebb darabjait megjelenítő képsor mellett, egy régészeti kuriózum bemutatására is lehetőség nyílt. Josef Wegner egyiptológus (University of Pennsylvania) hozzájárult ahhoz, hogy az abüdoszi ásatásán előbukkant szenzációs leletének, egy középbirodalmi varázstéglának a dokumentációja is helyet kapjon a kiállításon. A varázstégla szerepel-