Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

ANNUAL REPORT 2005 - A 2005. ÉV - Dürer és kortársai. Művészóriások óriásmetszetei. I. Miksa császár diadala

A Szépművészeti Múzeum sokszorosított grafikai gyűjteményében igen sok alkotást őriz Dürertől és kortársaitól, a Miksa császár által szintén gyakran foglalkoztatott Altdorfertől és Burgkmairtól; ez alapozta meg a 2005-ös vállalkozást. Nem volt ez kis merészség, hiszen két évvel azelőtt még nyitva tartott a mester műveinek legnagyobb részét birtokoló Albertina nagyszerű Dürer-kiállítása, és Bécs elég közel fekszik Budapesthez, így lehetett arra gondolni, hogy a mindkét helyen megfordultak szemében a Szépművészeti Múzeum vállalkozása kisszerűnek tűnik majd. A koncepciót azonban sikerült úgy kialakítani, hogy Budapest meg tudta állni a helyét, ugyan kevesebb művet vonultatott fel, de az oeuvre egy vékony szeletén belül a teljességnek olyan szintjét érte el, amely a császárvárosban nem volt látható. A rendező egyetlen súlypontot választott ki Dürernek és kortársainak bőséges grafikai terméséből: Miksa császár dicsőítését. Láthatjuk ugyan magát az uralkodót is, de a kiállítás teljességét, a több száz ott látható fametszetet a kor humanista gondolkodásának annyira megfelelő, az ókori diadalmeneteket és diadalíveket felidéző sorozatok tették ki. A pontos számot nem könnyű megmondani, egyedül a diadalmenetnél, csaknem a teljes sorozat, 122 önálló fametszet szerepelt a kiállításon (73. kép). A diadalkocsit, bár egyetlen kompozíció, nyolc dúcról nyomták, a diadalkapu esetében pedig, ha az egyedi rátett dísznek ható figurákat, fáklyákat, vázákat és hasonlókat, továbbá az egyes címereket önálló kompozíciónak tekintjük, jóval száz fölé jutunk. A diadalmenet egyes csoportjai egymás mögött, szinte véget nem érő folyamként lettek a falra erősítve, szerencsésen idézve fel egy nagyon ünnepélyes, de színes, lármás felvonulás élményét. Ezt némileg zavarta, hogy a budapesti kiállítás kiegészítésére idekerült, az Albertinától kölcsönzött fametszetek nem közvetlenül, csak egy védőfólián keresztül voltak szemlélhetők. A kölcsönzőnek persze joga van ahhoz, hogy állagvédelmi előírásokat szabjon, de a végre nem reprodukcióban, hanem eredeti szépségükben szemünk elé került nyomatok finomságának élvezetét ez bizony nem könnyítette meg. Még ennél is lenyűgözőbb hatása volt a diadalkapunak, amelyet az eredeti elképzeléseknek megfelelően, az egyes íveket egymás fölé illesztve mutattak be, és így három és fél méteres magasságával a terem közepe táján majdnem a mennyezetig ért. Alaposan, fametszethez illő szeretetteljes aprólékossággal nézegetni a diadalkaput - a diadalmenet gyalogosaival és kocsijaival ellentétben - ilyen módon nem tudtuk, de ez talán meg is felelt az eredeti elképzelésnek, itt inkább az lehetett a cél, hogy a nézőt lenyűgözze a vállalkozás grandiózus volta. Az aprólékos nézegetésen kívül el lehetett