Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Francesco Conti és a budapesti Krisztus siratása festménye

FRANCESCO CONTI ÉS A BUDAPESTI KRISZTUS SIRATÁSA FEDERICO BERTI A budapesti Szépművészeti Múzeum jelen tanulmányomban tárgyalt festménye ismeretlen észak-itáliai mester műveként szerepel a gyűjtemény 199l-es sommás katalógusában (62. kép).

1 A halott Krisztust ábrázolja a kereszt lábánál, amint Magdolna, karjait széttárva hozzáhajol. A siratok félkörbe rendezett csoportja úgy veszi körül a két előtérbeli alakot, hogy árnyékos sávot alkot, amelyből a mesteri módon megvilágított főszereplők erőteljesen kiemelkednek. A háttérben néhány középkorias épület látható. Ugyanez a kompozíciója egy nagyobb méretű képnek Giovanni Pratesi firenzei műkereskedő gyűjteményében (63. kép). A budapesti festmény enyhén vázlatos, előkészítő modellókra jellemző festésmódja különösen szembetűnő, ha összehasonlítjuk a másik kép érzékelhetően gondosabb kivitelezésével. Ez a különbség leginkább Krisztusnál és Magdolnánál vehető észre, akiknek alakja a firenzei festményen rendkívül elegáns és kifinomult, míg a többi figura mindkét verzión meglehetősen sematikus maradt; a kép központi motívuma így kap hangsúlyt érzelmileg is. A kompozíciót illetően az a legnyilvánvalóbb módosítás a végleges változaton, hogy a szereplők kissé hátrább kerülnek, több tér marad köztük és a képszélek között. Különösen érezhető ez Magdolna alakjánál, amely így lendületesebbé válik. A festmény mindkét változatának stílusa annyira jellegzetes, hogy egy-két összehasonlítás is elegendő annak bizonyítására, hogy alkotójuk Francesco Conti (1682-1760), a firenzei késő barokk festészet egyik legérdekesebb művésze. A Pratesi-gyűjtemény képét Sandro Bellesi már néhány évvel ezelőtt a helyes attribúcióval tette közzé.

2