Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)
Robert Tourniéres és a Plettenberg család
amelyeknek zöldből már vörösbe hajló lombozata finoman harmonizál az égbolt felhőinek szürkésfehér és rózsás árnyalatával. A festői előadásmódot csiszoltság, hajlékonyság és könnyedség jellemzi, amely párosul a kifejezés szolid ünnepélyességével és eleganciájával. A kompozíció némely részletének előzményét nem nehéz megtalálni a művész munkáiban: a gróf alakjának beállítása azonos a Chaalis-i Páncélos férfi portréjának modelljével. 12 Stílusában a festmény Tourniéres ismert művei közül a nantes-i Musée des Beaux-Arts két képéhez, a Család képmása parkban és a Csoportképmás kastély előtt című művekhez áll legközelebb (58. és 59. kép). 13 Ez utóbbi festmény Budapestet is megjárta, amikor 1976-ban a Magyar Nemzeti Galériában kiállították. 14 A tájképi háttér közös mindhárom alkotásban, de a tájrészletek hasonlóságán túl a három festményt az alakok tánclépésszerű beállítása és mesterkélt mozdulatrepertoárja is rokonítja, ami egyébként Tourniéres-nél gyakran fordul elő." A tájelemek között a hatalmas lombozatú fáknak jut a főszerep, amelyek kilátást nyitnak a távolban feltűnő, a családnak otthont nyújtó kastélyra. A szorosabb összefüggés az 1724-ből datált Család kép?nása parkban című képpel figyelhető meg, nem annyira az alakok összefűzésében, mint inkább az alakok és a háttér viszonyában. A táj szobordíszekkel tarkított parkrészlet: a nantes-i képen a hatalmas kővázával, a budapestin Amor-alakokkal díszített szökőkúttal. A fényképpel való összevetés alapján az előbbi festmény lombozata lazábbnak, elnagyoltabbnak tűnik, mint a Plettenbergportré rőtes színekben játszó, őszt idéző, hasonlóképpen dekoratív igényű, mégis kifejező festői megoldása. Az arisztokrata kosztümök pompás kelméinek, a selymek, bársonyok, csipkék részleteiben kedvtelve elmerülő mester csillogó festői eszközöket alkalmaz a budapesti portrén, s ebben is, akár a tájháttér jellegében, úgy tűnik, a nagy kortársak közül Nicolas de Largillière (1656-1746) stílusához közelít. Arisztokrata megrendelőinek képmásain ugyan mind Hyacinthe Rigaud (1659-1743), akinek műhelyében Tourniéres másolóként dolgozott, mind pedig Largillière stílusának hatása érződik, de műveik nagyvilági hangvétele Tourniéres-nél hétköznapibb, intimebb tónusra vált. A kompozíció organikusabb, zártabb a budapesti festményen, ami részben a formátumból is következik: a nantes-i mű fekvő formátuma a figurák levegősebb elhelyezését igényelte. Itt a szereplők közvetlenebb, joviális, szinte polgári attitűdjében érezhető Gerard Dou (1613-1675) zsánerjeleneteinek hatása, ellentétben a Plettenberg család tagjaival, akik mind arckifejezésükkel, mind mozdulataik visszafogottságával határozottan tartózkodóbb, arisztokratikusabb benyomást keltenek. A budapesti festményre is tökéletesen illik Bataille megállapítása:
