Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Sedet ad dextram Maiestatis. Johann Mathias Kager ismeretlen rajzai

Johann Mathias Kager már elemzett, jellegzetes rajzstílusát figyelhetjük meg egyik müncheni rajzán, amelyet Heinrich Geissler Georg Pecham (1568 körül-1604) műveként közölt. A Clymene nimfa megmutatja Phaetonnak Helios napszekerét című, színesen lavírozott rajzon mind az alakok helyenként bizonytalan körvonalrajza és a ruharedők megformálása, mind az arctípusok Kager stílusára jellemzőek (53. kép).

18 A művész a nimfa felfelé tekintő arcán a már említett arctípussémát ismétli. Az Ovidius Metamorphoseset (I, 755-778) illusztráló jeleneten Phaeton bizonyítékot kér anyjától, hogy őt valóban a Nap nemzette, Clymene megesküszik erre és biztatja fiát, hogy menjen és kérdezze meg magát Heliost is. Geissler felhívta a figyelmet arra, hogy Sustris és az irányítása alatt dolgozó művészek ugyancsak a Metamorphoses szövegéből merítették a müncheni Residenz grotta-udvarában 1586-ban elkészült freskóciklus témáit. Kager jól ismerhette a falképeket, mert tanulóéveit e művészkörben a Residenz munkálataiban segédkezve töltötte. Az újonnan meghatározott müncheni rajz Kager kevés mitológiai témájú művének sorát gazdagítja. A budapesti rajzgyűjtemény két további, még publikálatlan rajzán Gerszi Teréz ismerte fel Kager stílusát. A Szent Katalin misztikus eljegyzését ábrázoló lap a Szent Családot ábrázolja Alexandriai Katalinnal, amint a gyermek Jézus az ujjára húzza a gyűrűt, lábánál attribútuma, a mártíromságakor misztikus módon széttört kerék darabja. A kompozíciót két angyal egészíti ki: egyikük ágat emel a magasba, a másik a jelenet szereplői fölött lebegve koszorút tart (54. kép).

14 A másik lap egy a bajor szenteket bemutató, metszetekkel illusztrált, négykötetes művel függ össze. A Miksa bajor herceg megrendelésére készült életrajzgyűjtemény szövegét Mathäus Rader jezsuita páter írta, az illusztrációkat pedig nagyrészt Johann Mathias Kager rajzai nyomán Raphael Sadeler (1560/61-1628/32) metszette. Az első három kötet Bavaria Sancta címmel 1615-ben, 1624-ben és 1627-ben, a negyedik Bavaria Pia címmel 1628ban jelent meg Münchenben.

20 A budapesti rajz kis eltéréssel a Bavaria Sancta második kötetének címlapjával egyezik meg (55. és 56. kép). A középső, utólag beragasztott papírra írt címlap szövege fölött Mária, ölében a gyermek Jézussal felhők mögül tekint le, körülöttük imádkozó angyalkák. A szöveg két oldalán allegorikus nőalakok állnak: balra Sapientia, kezében madárral és könyvvel, lábánál kígyóval, jobbra Simplicitas, karjában kosárba rejtett galambbal, alatta madarat tartó puttó ül. A kompozíciót alul oroszlánpár zárja le, közöttük a rajzon üresen hagyott címerpajzzsal. A budapesti rajzot Susanne Netzer a címlap utáni, ismeretlen művész által készített másolatnak tartja.

21 Emellett szól, hogy e lap Kager ismert, a Bavaria Sandához szánt