Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Domenico Campagnola egy kései rajza

DOMENICO CAMPAGNOLA EGY KÉSEI RAJZA KÁRPÁTI ZOLTÁN Jóllehet az önálló olasz tájrajz kezdetei Tiziano (1485/90-1576) nevéhez köthetők, csak kevés rajza maradt fenn. így mindaz, amit ma a 16. század eleji velencei tájrajzról tudunk, már jórészt fiatalabb kortársának és követőjének, Domenico Campagnolának (1500-1564) köszönhető.

1 A velencei születésű, majd Padovában népes műhelyt vezető mester Tiziano modorában készült tájrajzainak népszerűsége ugyanakkor hosszú időre elhomályosította a kései figurális kompozícióinak jelentőségét. Míg rézmetszetfinomságú, aprólékosan kidolgozott korai rajzait jórészt Tiziano, Palma Vecchio (1480 körül-1528), valamint nevelőapja és mestere, Giulio Campagnola (1482-1515) inspirálták, későbbi művészetére már a manieristák nemzedéke, mindenekelőtt Giuseppe Salviati (1520-1575) nyomta rá a bélyegét. Művészi nyelvezetének az a radikális fordulata, mely elsőként az 1540-ben elkezdett padovai Sala dei Giganti freskóin érhető tetten, rajzstílusát is alapjaiban átformálta. Stílusának ez a kettőssége vezetett oda, hogy a Campagnola-rajzokat elsőként egybegyűjtő Tietze házaspár a mester érett és kései rajzait még jobbára műhelymunkáknak és másolatoknak tekintette.

2 Campagnola rajzművészete iránt az utóbbi évtizedekben feltámadt érdeklődésnek, főként William R. Rearick, Elisabetta Saccomani és Anna Santagiustina Poniz tanulmányainak köszönhetően, a mester jó néhány, korábban műhelymunkának vagy másolatnak tartott kései rajza vándorolt vissza a gazdag és sokszínű oeuvre-jébe,.

2. Habár rajzművészete körül még számos a megválaszolatlan kérdés - mindenekelőtt az elmúlt években jócskán megszaporodott műveinek pontos kronológiája tisztázatlan -, kései figurális kompozícióinak ismeretében árnyaltabb képet alkothatunk rajzművészetének utolsó két évtizedéről.