Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Egy kisméretű Augustus-portré archaeometriai vizsgálata

RÉGÉSZETI KÖVETKEZTETÉSEK Az anyagvizsgálat eredménye alapján a Gyűjtemény Augustus-portréja ma egyedülállónak tekinthető.

7 Az ókorban jól ismerték a fej alapanyagaként azonosított, rögként bányászható, zöldes színű kénváltozatot, a termésként.

8 Az írott forrásokban számos utalás található a kén széles körű használatára: alkalmazták többek között a gyógyászatban, a szőlészetben, a hadászatban, különböző metallurgiai eljárások során, ékszerek készítéséhez, gyapjú kikészítéséhez, kultuszok során;

9 szobrászati célú felhasználását azonban nem említik. A régészeti leletanyagban is csupán kénnel kitöltött aranyékszerek fordulnak elő. Ezekben az esetekben a kén a lemezből domborított ékszerek sérülékenységének csökkentésére, valamint egyes elemeik, például gyűrűk gemmáinak rögzítésére szolgált.

10 Viszonylag nagy méretű, kénből készült dísz- vagy használati tárgyra viszont egyelőre nem találtunk példát. Elvben elképzelhető, hogy a fej az ékszereknél alkalmazott eljáráshoz hasonlóan vékony fémlemez vagy fólia domborításához használt maganyag lehetett.

11 A kén előnye ugyanis, hogy könnyen megmunkálható; ezt a tulajdonságát használhatta ki a portré készítője, amikor a fej részleteit is kifaragta. Az így előkészített „maganyagra" már csak rá kellett domborítania a fémlemezt. Ebben az esetben a burkolat csakis aranyból készülhetett volna, más fém ugyanis nedves környezetben a kénnel reakcióba lépve rövid időn belül korrodálódna. Mindenesetre ilyesfajta eljárásra utaló nyomok nem találhatók a darabon. Jóval nagyobb a valószínűsége, hogy a töredékes portré burkolat nélkül lehetett része valamilyen kisméretű tárgynak vagy szobornak. A H. R. Goette által felvetett lehetőségek

12 közül - a kénnel érintkező fém nedvesség hatására bekövetkező felületi változása miatt - kizárható, hogy a darab ezüstből készült szoborhoz vagy tárgyhoz tartozott volna. A hiányzó rész anyaga valójában csak arany, kő, esetleg drágakő lehetett. Bármely esetről legyen is szó, készítője a kén színe által kínált lehetőséget használta ki egy különleges hatást keltő, színes szobor elkészítéséhez. A budapesti portré anyagának meghatározása egyelőre egy másik nyitott kérdés, a készítés helyének tisztázását sem teszi lehetővé. Az írott források és a régészeti leletek tanúsága szerint Itália területén több helyen folyt kénkitermelés az ókorban;" a legrégebbi és gazdasági szempontból legjelentősebb bányák Szicíliában voltak.

14 Jelentős kitermelésre utaló, a római korból származó nyomokat Mélos szigetén is találtak." Az archaeometriai kutatások során azonban még nem sikerült meghatározni