Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)
Egy kisméretű Augustus-portré archaeometriai vizsgálata
végeztük. A szilánk kinagyított képén a mélységélesség kicsinysége ellenére is jól látszik a szemcsés szerkezet (17. kép), a fej belsejéről készített mikroszkópos felvételen pedig a különösen jellemző zsírfényű felület (15. kép). A minta egyik szemcséjéből elvégeztük a kristályos fázisok meghatározását (röntgen pordiffrakció), valamint az elemanalitikai vizsgálatot (elektron-mikroszonda). A megporított anyagról készült diffraktogram (18. kép) alapján a tárgy fő tömege kristályos, elemi a-kén, ún. rombos módosulat. Mellette alárendelten kvarc is azonosítható volt, de ennek mennyisége kisebb 1%-nál. A kvarc éppúgy származhat az eredeti kén anyagából, mint a környezetből. Az átlapoló reflexiók zavaró hatása miatt baritot csak bizonytalanul tudtunk kimutatni. Röntgenamorf (üveges) fázis a kimutatási határ fölött nem volt azonosítható. 1 Jóllehet a diffrakciós anyagvizsgálat eredménye önmagában is perdöntő, annak meglepő volta miatt további ellenőrző elemzéseket készítettünk. Az elemanalitikai vizsgálatot elektron-mikroszondával végeztük el azon a preparátumon, amelyből a diffrakciós vizsgálat is készült. Az elemösszetétel meghatározása céljából elvégeztük az energiadiszperzív analízist a teljes felületre, a tömeges anyag kis tartományaira és az egyedi krisztallitokra vonatkozóan is. A vizsgálat során a következő eredményeket kaptuk: a teljes felület elemösszetétele uralkodóan kén, mellette bárium, nyomokban pedig szilícium, alumínium, magnézium, kalcium és vas azonosítható (S >>> Ba >> Si, AI, Mg, Ca, Fe). A tömeges anyag kis tartományaiban szintén uralkodó a kén, továbbá a teljes felület elemzése során már kimutatott ásványok találhatók, azzal a különbséggel, hogy a bárium mennyisége jóval kisebb (S >>> Si, Al, Mg, Ca, Fe, Ba). Az egyedi krisztallitok összetevője bárium és kén (Ba, S). Az elemanalízis eredménye megegyezik a röntgendiffrakciós eredményekkel, azaz a minta fő tömege kén. A vizsgálat igazolta a diffrakcióval bizonytalanul kimutatott barit (= BaS0 4 ) jelenlétét is. A barit tehát nem csupán a fej belsejében, idiomorf formában található meg, hanem a tömeges anyagban, mikrokristályok formájában is (19. kép). Ez a vizsgált anyag üledékes eredetére utal. A kén kristályszerkezeti sajátosságainak ismeretében arra lehet következtetni, hogy a tárgy alapanyaga természetes eredetű. A monoklin szerkezetű módosulat (ß-S) ugyanis olvadékból, míg a rombos kristályszerkezetű (a-S) oldatból válik ki/' Ez azt jelenti, hogy az Antik Gyűjtemény Augustus-portréját nem megolvasztott kénből öntötték, vagy megolvasztott, tömbszerűen kialakított és megszilárdult anyagból formálták meg, hanem a természetben üledékes kéntelepekben képződött rögből, ún. geodából faragták ki.
