Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
ANNUAL REPORT 2004 - A 2004. ÉV - TEMPORARY EXEIIBITIONS - IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK - Raffaellótól Goyáig. Képmások a budapesti Szépművészeti Múzeumból
2004 nyarán az Antik Gyűjteményben őrzött, az utóbbi években megfejtett római császárkori talizmánokból láthatott válogatást a közönség. A születésszabályozó erővel felruházott, vagy éppen gyomorpanaszokra használatos apró vésett kövek mellett egy mindezidáig párhuzam nélkül álló darab is bemutatásra került. A fogadalmi ajándéknak szánt nagyméretű, mintegy hat centiméteres vörös jáspis gemma képregényszerűen mondja el egy isteni segítségnyújtás történetét. A kőbe vésett felirat és képsorozat tanúsága szerint Hekaté, a varázslóistennő meghallgatta a gemmát felajánló Ophelimus kérését: őt védelmező, ellenségeinek ártó démoni szövetségessel ajándékozta meg. A téli kiállításon azt a görög művészet archaikus korszakából származó bronz hydriát láthatta a nagyközönség, amely 2004-benkerült a gyűjteménybe (10-12. kép). A peremét díszítő női fejek alapján egyedülálló edény a 7-6. századi spártai művészet egyik kiemelkedő darabjának tekinthető. A hydriáról Conrad M. Stibbe részletes tanulmányt közöl a Bulletin e számának 145-158. oldalán. Az évszak műtárgya sorozat minden kiállításához készül a korszakot és a kiállított tárgyakat bemutató magyar és angol nyelvű leporelló. Rövid ismertető az Antik Gyűjtemény honlapján olvasható a kiállításokról (www2.szepmuveszeti.hu/antik_ gy uj temeny/antik_ gy. htm). DÁGI MARIANNA RAFFAELLÓTÓL GOYÁIG KÉPMÁSOK A BUDAPESTI SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBÓL Torino, Palazzo Bricherasio 2004. október 1 - 2005. január 23. Szervezte és rendezte: Tátrai Vilmos, Daniela Magnetti és Giulia Zanasi Da Raffaello a Goya, Electa, Milano 2004, 175 oldal, olasz szöveg, 99 színes illusztráció, ISBN 88 370 3153 X Az összesen nyolcvankét festményből álló kiállítás annak a gondolatnak a jegyében született, hogy a portré rendkívül sokrétű műfaj, amely nemcsak időben és művészegyéniségek szerint, hanem ikonográfiailag is gazdagon tagolódik. Ennek megfelelően mind a rendezés, mind a katalógus a következő felosztást alkalmazta: a megrendelő képmása; az egyéniség képe; fejtanulmányok; uralkodók, nemesek, udvari képmások; allegorikus portrék; mesterségek képviselői; önarcképek és művészportrék; női szépségeszmények; szerelmes- és házaspárok; családi képmások; gyermekportrék; zsánerportrék. A legkorábbi mű Gentile Bellini Cornaro Katalinról 1500-ban festett képe volt, a legkésőbbi IsraelJeral Zangwill Solomon Joseph Solomontól való portréja 1904-ből, amely száz év után először került közönség elé. Az időhatárokat az egyik oldalon az szabta meg, hogy a műfaj hőskorából, a 15. századból nincs portrénk, a másik végponton az, hogy a képmás klasszikus tradícióinak keretei között maradva
