Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
ANNUAL REPORT 2004 - A 2004. ÉV - TEMPORARY EXEIIBITIONS - IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK - Monet és barátai
IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK MONET ÉS BARÁTAI 2003. december 1-2004. március 15. Rendezte: Geskó Judit és Sophie Barthélémy Monet és barátai, szerk. Geskó Judit, Vince Kiadó, Budapest 2003, 358 oldal, magyar szöveg, 131 színes és 66 fekete-fehér illusztráció, ISBN 963 9552 02 X Monet et ses amis, szerk. Judit Geskó, Vince Kiadó, Budapest 2003, 358 oldal, francia szöveg, 131 színes és 66 fekete-fehér illusztráció, ISBN 963 9552 03 8 Hogy egy kiállítás, mint hosszantartó processzus látható végeredménye, hány, és mennyire különböző tényezőtől függ, azt csak az tudja átérezni, aki maga is rendezett valaha tárlatot. A véletlenek, a kiszámíthatatlan faktorok sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint ahogy azt előre gondolni vagy akár sejteni lehetne. A rendező feladata pontosabban egyik feladata a sok közül -, hogy kanalizálja ezeket a faktorokat, és velük, vagy éppen ellenükre egy mégis működő, szerves egészet tudjon megalkotni, ami a látogató számára úgy tűnik, éppen úgy jó, ahogy van. Pontosabban, eszébe sem jut, hogy másképp is lehetne. Harald Szecman, ismert kiállításrendező egyik igen sikerült és mindenki által méltányolt tárlatának megrendezése után egy vetítettképes előadást tartott a párizsi Centre Pompidou-ban, amiben egyrészt azokat a festményeket mutatta be, amelyeket eredeti elképzelése szerint ki szeretett volna állítani, másrészt azokat, amelyeket végeredményben az előzők hiányában kiválasztott. S lehet, hogy így az eredmény végül is jobb volt, mint eredetileg lett volna. „Monet és barátai" az elmúlt év vitathatatlanul legsikeresebb kiállítása volt. Annyira sikeres, hogy megdöntötte a már mindenkibe berögződött elképzelést, hogy „rendes magyar ember nem megy kiállításra, de ha igen, kizárt dolog, hogy sorbaálljon". Itt kevés kivétellel mindenki sorbaállt, a szakmabeliek is, és tudták, hogy miért (57. kép). S ha már bejutottak, úgy látták, megérte: valóban Monet, Sisley, Renoir és mások müveit - méghozzá számos főművét - lehetett látni, úgy, hogy az alkotások egymást erősítették, a hazai gyűjtemény képeivel, rajzaival és szobraival együtt. Ami megvalósult, az nem töredékes, nem másodlagos tárlat volt, hanem egységes hatású, főmüvekben gazdag kiállítás, amely számot adott az impresszionista szemléletről, a szemlélet váltásairól, az egyéni ízekről és a francia környezetről (58. kép). De bármilyen nagy élményt nyújtott is az a néhány terem, amit három és fél hónapra a párizsi mesterművek birtokba vettek, ami ebből igazán megmaradt, az mégis a katalógus, amelyet bátran össze lehet hasonlítani a Impressionisme. Les origins 1859-1969, tizenkét évvel ezelőtt a Grand Palais-ban rendezett nagyszabású kiállítást kísérő, ugyancsak imponáló kötettel, vagy az egy évvel későbbi, 1995-ös, szintén a Grand Palais-ban rendezett Cézanne kiállítás katalógusával. Mind Cézanne-nál, mind a magyar Monet és barátainál a festők egyénisége, sajátos arculata és stílusa a korabeli írások, kritikák, dokumentumok révén bontakozott ki. Számunkra természetesen a magyar sajtóvisszhang felfedezése, publikálása az izgalmas - az 1863-1894 közötti időszakot Tímár Árpád, az
