Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
ANNUAL REPORT 2004 - A 2004. ÉV - PERMANENT EXHIBITIONS - ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK - A Régi Képtár új állandó kiállítása
neve alatt szerepel. 9 Csendéletekből itt csak a haarlemi úgynevezett monochrom asztali csendéletek típusát mutatjuk be, Pieter Claesz. és Willem Claesz Heda müveit. Ezután egy kabinet méretű helyiség következik, ahol pihenőhelyet alakítottunk ki, dekoratív állat-ábrázolásokkal és virágcsendéletekkel. Melchior de Hondecoeter és Jan Weenix a legismertebbek az itt látható mesterek közül. A kiállítás második szakasza a Rembrandt-iskolához sorolható müveket bemutató, XX VUE számú teremmel kezdődik. Bár a Rembrandt Research Project a mesternek tulajdonított budapesti képek mindegyikét megkérdőjelezte, nagy bőségben rendelkezünk tanítványai és követői munkáival, miáltal e festőóriás hatását sokrétűen tudjuk szemléltetni. A sor amszterdami mesterével, Pieter Lastmannal és az úgynevezett praerembrandtistákkal indul, s a leideni évek társával, Jan Lievensszel folytatódik, majd Gerard Dou, Gerbrandt van den Eeckhout, Nicolaes Maes, Aert de Gelder, Jan Victors következik, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az innen nyíló XXLX. számú terem a század derekán kiteljesedő tendenciákat mutatja be a különböző műfajokban. A tengelyt két kiemelkedő fontosságú portré képezi: Bartholomeus van der Heist reprezentatív képmása Gideon de Wildt tengerészkapitányról 1657-ből, szemben pedig Aelbert Cuyp nagyszabású Családi portréja rajnai tájban. A gyűjtemény legkvalitásosabb darabjai ebből a periódusból valók: Pieter Saenredam éteri tisztaságú enteriőrje a haarlemi Nieuve Kerk klasszikus ideálokat követő architektúrájáról, Jacob van Ruisdael korai Erdei tó című képe, mely a nagy tájfestő romantikus természetfelfogását előlegezi, Aert van der Neer sejtelmes nocturne-jei, Aelbert Cuyp egyik legszebb Vízparti tája tehenekkel, Pieter de Hooch intim hangulatú Levelet olvasó nője, Karel Dujardin rendkívüli Tóbiás képe. Ezek a kimagasló jelentőségű művek az 1650-es és 1660-as évek festészetének kontextusában jelennek meg: a hazai táj ábrázolásának különböző kompozíciós típusai az erdőbelsőtől (Meindert Hobbema) a folyóparton (Anthonie Borssom), a panoráma-tájon (Vermeer van Haarlem) és düne-tájon (Salomon van Ruysdael) át a tengerképekig (Simon de Vlieger, Willem van de Velde), az italianizáló kikötői jelenetektől (Thomas Wyck) az ideális tájon át (Herman van Swanevelt) a bamboccianteszk pásztorjelenetekig (Jan Both) és a naturalista állatképekig (Paulus Potter, Nicolaes Berchem), az ember és környezetének ábrázolása a gazdag polgári életképektől (Caspar Netscher, Comelis de Man) a zsánerszerű portrékon át a város- és épületlátképekig, vagy az egyszerűségükben hatásos csendéletekig, mind jellemző és jó kvalitású példákon tanulmányozhatók. A sokféleség és bőség jellemzi a záró, XXX. számú terem összképét is, ahol a század utolsó negyedében tovább fokozódó technikai tökéletesség a legszembetűnőbb. Jan Steen késői főműve, A macskacsalád az egyik fókusz, mely köré a zsánerfestészet további mesterei, Cornelis Bega, Adriáén van Ostade, Cornelis Dusart, Richard Brackenburgh képei csoportosulnak. A gyűjteményben elég szerényen képviselt leideni úgynevezett finom festők bemutatását is fontosnak tartjuk, ezt Pieter Leermans unikumnak számító Szent József képe vezeti be, Willem van Mieris, Gerrit Maes, Matthys Naiveu munkái követik. A csendéletfestés a század végére 9 Rudi Ekkart a szakkatalógus készülő portré-kötetében fogja publikálni ezt a felfedezését, de volt szíves megengedni, hogy az új kiállításon már ezzel a névvel szerepeljen a festmény.
