Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
„Őexcellenciája Képtárának legfőbb büszkesége." Carpio VII. márkijának Correggiója
listáját, amely már az 1692-es jegyzékben is szerepelt. 23 Ebben a listában azonban a képek becsértéke nincs feltüntetve. A felsorolt müvek között néhány kimagaslóan jelentős is szerepelt, például a Mercurius, amely talán a híres Cupido neveltetésével azonos, vagy a Szent Jeromos, valamennyi I. Károly király javainak árveréséről származott. Ennek ellenére Durán egyet sem választott az említett lista képei közül, ami annyit jelent, hogy ellentétben Cecil Gould feltételezésével, egy Correggio nevével összefüggésbe hozott Szoptató Madonna nem ezen az úton került a királyi gyűjteményekbe. Az 1692-es listán egy ismeretlen kéztől származó lapszéli jegyzet arról tudósít, hogy „a mi Urunknak, a királynak adta a Pardóban, azon a napon, amikor a komédia volt" tudomásunkra hozva, hogy a kép, amelyről nem tudjuk, hogy melyik másolat lehet, miként került akkor a Carpio-örökös gyűjteményéből az uralkodóéba. 24 Foglaljuk össze az eddig leírtakat. 1682 szeptemberében Carpio márkija megszerezte a festményt Orsinitól. A képet ezután a gyűjtemény többi darabjával együtt átszállították az alkirályságba. A márki halálakor, 1687-ben 1257-es számon találjuk leltárba véve, méghozzá két másolatának társaságában, melyek közül az egyik Annibale Carraccitól való. A festmény Nápolyban maradt más olyan művekkel együtt, amelyeket hitbizományként zárolt a márki, majd - a pontos dátumot nem ismerjük - az egyik másolattal együtt a madridi örökös birtokába került. A másolat feltehetőleg a királyi gyűjtemény részévé vált, míg az eredeti, lévén elidegeníthetetlen, a Carpio család tulajdonában maradt. Innentől kezdve, mint Cecil Gould állítja, a valószínű másolatnak egészen addig a királyi gyűjteményben kellett maradnia, amíg 1773 körül III. Károly király oda nem ajándékozta Ignazio Crivelli pápai nunciusnak. 25 Megingatja azonban e feltevést, hogy Crivelli bíboros soha nem volt nuncius Spanyolországban, és Milánóban halt meg 1768-ban. Valamiféle kapcsolat Crivelli és Spanyolország között legfeljebb a bécsi nunciatúrán 1753 decemberétől viselt hivatala révén teremtődhetett, méghozzá azon osztrákbarát spanyol nemesekkel való kapcsolatának köszönhetően, akik a birodalom fővárosában száműzetésben éltek. Tudvalévő ugyanis, hogy a 18. század első évtizedeiben számos nemes, aki támogatta Habsburg Károly főherceg ügyét, száműzetésbe kényszerült, és életre hívott egyfajta „árnyékudvart", amelynek madridi megfelelője az úgynevezett „Spanyolország Legfelső Tanácsa" volt. Ezek között a nemesek között találjuk don Gaspar női örökösét, dona Catalina de Haro y Guzmánt is, aki 1688-ban feleségül ment don Francisco Alvarez de Toledóhoz, Alba XI. hercegéhez. A házaspár 1710-ben 23 "Emlékeztető azon festményekről, amelyeket Gabriel Durán Úr az ismert kezektől adott Őfelségének, hogy válassza ki a számára alkalmasat. Egy táblakép a Szüzanyáról fiával karjaiban és Keresztelő Szent Jánosról, aki kezét fogja, ébenefa és elefántcsont keretben, üveggel, az említett Corezo kezétől, 2 D és 500 dobion." (ACAM, C a 221-12). 24 Ibid. 25 Ignazio Crivelliről lásd Dizionario di erudizione storico-ecclesiastica da S. Pietro sino ai nostri giorni specialmente intomo ai principali santi, beati, martiri, padri, ai somi pontifiai [...] compilazione del cavalière Gaetano Moroni romano secondo aiutante di camera di Sua Santità Pio IX, Venezia 1848, XVIII, 222.
