Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
„Őexcellenciája Képtárának legfőbb büszkesége." Carpio VII. márkijának Correggiója
oratoriánus volt, művészetbarát és rajzgyüjtő, aki gyűjteményével egyfajta művészettörténetet akart „írni" és Correggióban minden korok egyik legkiválóbb művészét tisztelte. 13 Carpio, alighogy Rómába érkezett, művészekkel és gyűjtőkkel lépett érintkezésbe, akik körében a félig tudós, félig műkereskedő oratoriánus nagy tekintélynek örvendett. A kettejük közötti kapcsolat annyira szorossá vált, hogy amikor 1683-ban don Gaspar elhagyta Rómát, hogy átvegye az alkirályság kormányzását, Resta elkísérte őt, és távollétének meghosszabbítására azzal az indoklással kért engedélyt a rendjétől, hogy „Nápolyban marad, amíg fel nem gyógyul betegségéből Carpio márkija." 14 Figyelembe véve azt a rendkívüli buzgalmat, amit Resta tanúsított Rómában don Gaspar gyűjteményének létrehozásában, igen valószínű, hogy a Nápolyban töltött hónapok alatt sem szűnt meg connaisseurjének és művészeti tanácsadójának lenni. Csakugyan, a márki római hivatala idején Resta több rajzot is eladott és felhajtott Carpio részére. Köztük volt például Baroccinak Correggio Marszüasza után készült másolata, két rajz (másolat?) Giotto régi San Pietro-beli kompozíciói után, vagy egy szintén Correggio-Madonna Pietro da Cortonától származó másolata. 15 Amikor 1682 októberében Carpio előtt megnyílt a lehetőség, hogy Muzio Orsinitől megszerezze Correggio egyik Rómában őrzött művét, és vele együtt egy Annibale Carraccinak tulajdonított Mária mennybevételét, nem habozott kerek 800 scudót fizetni érte magánbankárán, Giovanni Francesco del Rossón keresztül, noha a szerzeményezés a visszavásárlás lehetőségének feltételéhez volt kötve. 16 Talán a művek kimagasló jelentősége miatt szabták feltételül, hogy az eredeti tulajdonosnak három hónapon belül lehetősége legyen változatlan árért és állapotban visszaszerezni őket. Nem ismerjük az okokat, amelyek arra késztették Orsinit, hogy ennyire becses festményeken túladjon. Talán szorult anyagi helyzetbe került és remélte, hogy három hónap alatt kikerül belőle, így a képek visszakerülhetnek a tulajdonába. Ezen idő alatt a müvek becsomagolva Paolucci apát felügyelete alatt maradtak, aki érintetlenül és 800 scudo ellenében akár a márki kifejezett engedélye 13 Elég utalni Correggiónak arra a négy rajzalbumára, amelyeket az oratoriánus 1700 körül Arezzo püspökének, Giovanni Mattéi Marchettinek kínált eladásra: Correggio in Roma, due album di disegni degli ajjreschi di Parma, valamint Cartellone de 'correggeschi, antecessori di lui, Scolari e seguaci. Vö. Warwick 2000 (12. j.), 41. 14 Lásd G. Incisa della Rocchetta, La „Galleria Portatile" del P. Sebastiano Resta, in Oratorium Archivium historicum Oratorii Sancti Phiîippi Nerii, Roma 1977, 85-96. 15 Vö. Prosperi Valenti Rodinô-Fusconi 1983-1984 (12. j.), 254, 12. j. 16 A Del Rosso család tagjai főleg kereskedők, uzsorások és bankárok voltak, akik igencsak érdeklődtek a művészetek iránt. Ez főleg az Andrea, Lorenzo és Ottavio testvérekre érvényes, akik a firenzei Santa Maria Novella közelében lévő házukban gazdag festménygyüjteményt őriztek. Ebben különösen gazdagon volt képviselve a nápolyi iskola, hiszen a fivérek tevékenységük egy részét Nápolyban fejtették ki, egyaránt foglalkozva az alkirályság és a spanyol korona pénzügyeivel. A Del Rosso gyűjteményekről lásd M. Gualandi, Memorie originali riguardanti le Belle Arti, 6 voll., Bologna 1840-1845, II, 1841, 115-128; R. Longhi, Un collezionista di pittura napoletana nclla Firenze del '600, Paragone 75 (1956), 61-64; F. Haskell, Patrons and Painters, London 1963. A firenzei Biblioteca Nazionale Centraléban megnéztem a Poligrafo Gargani anyagban található, Haskell által hivatkozott feljegyzéseket, a Del Rosso családra vonatkozó számos elszórt adattal együtt, lásd De Frutos Sastre 2004 (3. j.).
