Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

A Magyar Nemzeti Galériában látható mű a hatvanas évek elején a Nemzeti Múzeumból került mai őrzési helyére.

33 A Nemzeti Múzeum fent említett, Peregriny által 1900-ban elkészített leíró katalógusában a 35. szám alatt szerepel a szóban forgó darab: „35. sz. Forray Iván gróf. Mellig és kissé jobbra fordultan van ábrázolva. Előre fésült hosszú hajat, bajuszt és leberetvált álla körül szakállt hord. Jelzése a mellen: „Buda" és a talapzaton: „C u dl l"(?). Gypsz, magassága 22,5 cm - Ernst Lajos ajándéka 1898. - Ltsza uj 99. - A bejárati folyósón az üvegszekrényben."

34 E dokumentum ismeretében megállapíthatjuk, hogy 1900-ban Peregriny még ismerte a megmintázott férfi személyére vonatkozó meghatározást, nem nevezte meg azonban a szobor alkotóját, Izsó Miklóst. A két adatot, mely a források alapján ugyanazon tárgyra vonatkozik, e tanulmányban sikerült összekötni, felfedve így nemcsak a szobor származását, de az ábrázolt férfi kilétét is Forray Iván gróf személyében. Feltételezhetjük, hogy Izsó tett eleget Ferenczy halála után Brunszvik Júlia elképzeléseinek, fia szobrának elkészítésére vonatkozóan. E feltételezést kapcsolatai is igazolják. Izsó Ferenczy felfedezettjeként jól ismerhette a mestere által készített Forray-síremléket, illetve a tervezett mellszoborhoz kapcsolódó elképzeléseket. Úgy tűnik, a fiatal tanítvány Ferenczytől annak utolsó éveiben kapott ösztönzését később váltotta valóra, hiszen a szobor csak 1861-ben készült el.

35 Emellett Izsót szintén jó kapcsolat fűzte a mecenatúrát buzgón gyakorló Brunszvik-Forray-Nádasdy családhoz is. A művész e korai portréjának ugyanúgy mintájául szolgálhattak Ferenczynek a Forray-síremlék megvalósításához készített vázlatai,

36 mint ahogy a szóban forgó Stepnitz mű is, mely 1859-ig Forrayné Brunszvik Júlia tulajdonában volt. 33 Lásd a Nemzeti Galéria e szobrára vonatkozó leltárbejegyzéseit, mely megnevezi a korábbi intézményt. 31 Peregriny: i.m. 1900 (22. j.), 522. 35 Izsó a Ferenczytől kiállított bizonyítvány szerint csak 1853. március 16-tól 1856. március végéig dolgozott a mesternél. Lásd Izsó Miklós levelei. Összegyűjtötte és szerk. Soós Gy. Budapest 1958, 14. „(...) 8 napi utazás után felért Zsip nevezetű faluba [Izsó], ...s onnét jutott Rimaszombatba, Jakovecz nevű kőfaragóhoz, s ott tanulta a kőfaragóságot. Ez idő alatt ismerkedett meg hazánk nagy szobrászával, Ferenczyvel, aki felismerte benne a tehetséget, gyermekeként megszerette és a legnagyobb odaadással oktatta s vezette be a művészet titkaiba, mit oly rövid idő alatt elsajátított, hogy mesterét is meglepte." (Izsó J.: Epizódok Izsó Miklós életéből, in ibid. 108.) 36 A síremlék gipszvázlatáról készült illusztráció (Meiler: i.m. 1906 [16. j.], 355), melyet a könyv megjelenésekor a Szépművészeti Múzeumban (ltsz.: 2662) őriztek egy viruló liliom gipsztanulmánnyal együtt (ltsz. 2661), ibid. 357, valamint Peregriny: i.m. 1900 (22. j.), 100-101, plasztikai művek: 2661 és 2662. sz. „Tanulmány Forray Iván síremlékéhez. Dombormű, a mely fölül koronás czímerrel van ékesítve és Forray Iván grófot, a ki jobbra fekszik és a kinek feje alatt bojtos párna és e mellett hervadó rózsakoszorú van, földhöz lánczoltan ábrázolja. Balról félig kiterjesztett szárnyú angyal térdel, a ki egy kissé előrehajlott, hogy a lelógó bilincset feloldhassa. Szemközt pedig a háttérben kereszt és nyiló liliomszál tűnik szemünkbe annak jeléül, hogy a családnak egyetlen tagja, Julia grófnő még él. Gypszdombormű, méretei 25,5 : 29,4 cm - Lelt.sz.: 2662. - Értéke 40 K. - Özv. Jánosdeák Andrásné adománya 1902..."