Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

beli bennfentes sajtó által azonban egy mellszobor készültéről is értesülhetünk. A Divatcsarnok így rögzíti Ferenczy és a grófnő 1853-as nyári találkozását, melyen a síremléken túl egy mellszobor terve is körvonalazódott :

19 „ T. barátunk és munkatársunk Fáy Endre úrnál néhány hét óta mulat már Ferenczy István szobrászművészünk. Hajói hallottuk a derék művész Ő Exllja Forray-Brunszvik Júlia gfnőtől nagyobbszerű szobrászmunkát fog elvállalni. Talán gf Forray Iván, e jeles család tavai elhunyt utolsó fér fiivadékának, fehér márványba vésendő mellszobra lesz az, melynek mintája a t. gfnő Ő Exllja fényes termeiben máris látható?" Hogy mi lett a Ferenczy által tervezett mellszobor sorsa, miután a halál hamarosan őt is elszólította, dolgozatunk végén kitérünk. Mindenesetre, mint e forrásból kitűnik, 1853-ban már rendelkezésre állt Ivánnak egy szoborportréja, még ha nem is Ferenczy kezéből. Vajon ez a szobor(minta), mely Forray halálát alig egy évvel követően már a grófnő termében állt, kapcsolatba hozható-e, azonos-e a Szépművészeti Múzeum Modern Gyűjteményében őrzött mellszoborral? Ez irányba mutatnak az 1859-es év eseményei: Brunszvik Júlia, kivárva a díszes úti album megjelenését, mindkettőt közkinccsé, a nemzet közös emlékezetének részévé kívánta tenni azáltal, hogy mind az albumot, mind pedig a Forray család tulajdonában lévő Forray Iván mellszobrot Kubinyi Ágostonnak, a Nemzeti Múzeum igazgatójának ajándékozta. Az ajándékozás gesztusát kísérő levél, melyet több újság is teljes terjedelmében közölt, lírai hangon fejti ki indokait, és a szoborról is külön említést „Egyszersmind boldogult fiam mellszobrát azon óhajtással küldöm át, méltóztatnék azt azon méltánylatnál fogva, mely honfias és nemeslelkű törekvéseit illeti, a múzeum alkalmas termében fölállítani." Ugyanezen adományozást a Nemzeti Múzeum 1859. évi gyarapodás-jegyzékének tömören koppanó sorai támasztják alá:

21 19 Divatcsarnok, 1853. szeptember 18, 987. 20 Az albumra vonatkozóan: (...)- Ezen lapokat és képeket ime a jelen albumba állítottam össze, hogy így legszebb és legtartósabb emléket emeljek a boldogultnak saját müvéből, s így ne csak nevét mentsem meg a feledéstől, de szellemének emelkedettségét is nemes törekvéseiben feltüntessem s örökítsem. - De ime a balsors uj gyászt, uj áldozatot követelt, s kedves fiam után csakhamar nagyreményű unokámat gróf Nádasdy Tamást is elragadá! Szaggatott sziwel melléklem e műhöz éltének rövid vázlatát, hogy igy közös emlék hirdesse közös érdemeiket és közös balsorsukat. - Szabadjon letennem e szomorú jelentőségű műnek egyik példányát a nemzeti múzeum oltárára azon kéréssel, fogadtassék az kegyesen, mint egyetlen hagyománya egy honfinak, kinek a hazáért többet tenni a kérlelhetetlen végzet meg nem engedé! (...)" (Aradi Híradó, 1859. április 23,4; Divatcsarnok, 1859, 415.) 21 Magyar Nemzeti Múzeum, Régiségnapló, 1859. április 18-án kelt, 13. sz. bejegyzése.