Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

BIKAVIADAL ÉS VADDISZNÓVADÁSZAT A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM KÉT DAMIANO CAPPELLI KISBRONZÁRÓL A Szépművészeti Múzeum Régi Szobor Gyűjteményének katalógusáról írt recenziójában John Pope-Henessy megjegyzi, hogy a kötet szerzője, Balogh Jolán hajlamos túlértékelni a gyűjtemény egyes darabjait.

1 A katalógus 242-es és 243-as tételénél azonban éppen az ellenkezője történt: a két vadászjelenetet ábrázoló kisbronzot Balogh Jolán a firenzei születésű, majd főként Angliában dolgozó Francesco Fanelli (működött: 1608-1661 körül) alkotásának tartotta.

2 A Szépművészeti Múzeum Barokk Csarnokában kiállított szobrok ma is Fanelli neve alatt szerepelnek. Mivel a Balogh Jolán katalógusának megjelenése óta eltelt három évtizedben napvilágot látott számos tanulmány árnyaltabb képet rajzolt a 17. századi itáliai bronzszobrászatról, időszerű a két budapesti kisbronz szerzőségének az újragondolása. 3 A Szépművészeti Múzeum Bikaviadal kisbronza azt a drámai pillanatot örökíti meg, amikor a lovas egy megtorpant bikát készül ledöfni (38. kép). A Vaddisznóvadászat előbbinél is dinamikusabb mozgásban megmintázott lovasa egy vaddisznót üldöz (39. kép). Mindkét szobor a két oldalán félkörívesre formált, egykorú, aranyozott talapzaton áll. A szobrokat 1959-ben a Szépművészeti Múzeum Gerlóczy Gedeon építésztől szerzeményezte. A művek 1934-ig a híres Kohner-gyűjteményben voltak, azokat a báró 1920 körül gróf Teleki Samu gyűjteményéből vásárolta. A szobrok korábbi eredete ismeretlen.

4 1 Pope-Henessy, J.: Italian Sculpture - Budapest and Paris. Apollo 102 (1975), 474-475. : Balogh J.: Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der Bildenden Künste in Budapest. Bde. I—

II. Budapest 1975, Kat. 242, 243. Vaddisznóvadászat, ltsz. 59.3, bronz, magassága: 28 cm, hossza: 42 cm; Bikaviadal, ltsz. 59.4, bronz, magassága: 28,5 cm, hossza: 29 cm. 3 Klaus Lankheit úttörő kötetét (Florentinische Barockplastik. Die Kunst am Hofe der Letzten Medici. 1670-1743. München 1962) követően lásd Radcliffe, A.: Ferdinando Tacca, the Missing Link in Florentine Baroque Bronzes. In Kunst des Barocks in der Toskana. Bd. IX. Italienische Forschungen des Kunsthistorischen Instituts in Florenz, 3. Ausg. München 1976, 14-23; Brook, A.: Rediscovered Works of Ferdinando Tacca for the Former High Altar of S. Stefano al Ponte Vecchio. Mitteilungen des Kunsthistorischen Institutes in Florenz 29 (1985), 111-128; id.: La scultura fiorentina tra il Giambologna e il Foggini. In II Seicento Fiorentino. Arte a Firenze da Ferdinando I. a Cosimo III. Kiállítási katalógus. Firenze 1986, 71-76; Repertorio della scultura fiorentina del Seicento e del Settecento. A cura di Pratesi, G. Torino 1993. 1 Balogh: i.m. 1975 (2. j.), Kat. 242, 243; Pogány K.: Báró Kohner Adolf gyűjteménye. Az Ernst Múzeum aukciói XLVIII. Budapest 1934, kat. 282, 283.