Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

Borító és fűzés A mintakönyvet egyetlen kétrét hajtott, üres pergamenlap borította, melyet a középvonala mentén az ívfüzettel varrtak egybe (37. kép). A legtöbb fennmaradt mintakönyvnek, ha volt egyáltalán borítója, azt többnyire egyetlen szimpla, egyszer vagy kétszer félbehajtott papír- vagy pergamenlap alkotta. Mivel a mintakönyveket napi használatra szánták, az egyszerű borítót is praktikus okok indokolták, ezért azok rendszerint kicsit szélesebbek az ívfüzeteknél, így védve azokat a sérülésektől.

78 A budapesti mintakönyv borítója azonban azonos méretű az ívfüzetet alkotó pergamenlapokkal. Vagy ugyanabból a megbontott ívfüzetből használt a második műhely mestere egy pergamenlapot borítónak, melyből a három újabb bifoliót is kiemelte, vagy a mintakönyvet utólag körbevágták. Ez utóbbi gyakorlat nem szokatlan a gyűjtők körében, és ezt valószínűsítik a mintakönyv egyenes szélei és a helyenként lapszélekre kifutó ábrázolásai is. De erre utalnak a mintakönyv lapjai közti méretbeli eltérések is, a bifoliók szélessége 183/195 mm. Nem valószínű azonban, hogy az ívfüzetet a gyűjteménybe kerülése előtt, korábban is megbontották, vagy átrendezték volna. A mintakönyv rossz állapota, a fűzés módja, az egyszerű, szegényes borító a reneszánsz műhelygyakorlatot tükrözi. Mindezért úgy tűnik, a budapesti mintakönyv a 16. századi állapotában, jelentősebb átalakítások nélkül őrződött meg. KÁRPÁTI ZOLTÁN Elen: i.m. 1995 (2. j.), 63-65; Scheller: i.m. 1995 (1. j.), 38.