Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

Ez a Pietà Jan van Eycktől pedig Agatha asszony tulajdonában volt, a két festő megtekinthette a megrendelő jelenlétében. Vasari is Giovanni da Brugianak nevezte Jan van Eycket. Van Eyck úgynevezett Lucca Madonnájának eredetileg is Luccában való készülését nem tudni, de újabban Matteo Civitale úgynevezett Madonna della tosse szobrának motívumát hozzák összefüggésbe a festménnyel (1480-82 körül). Lucca és Németalföld szoros művészeti kapcsolatai akkor már egy évszázadra mennek vissza. Firenzébe éppúgy, mint Luccába, de Itália többi művészeti centrumaiba is elkerültek a németalföldi festészet „tömegtermékei" éppúgy, mint remekművei. Úgy gondoljuk, hogy a Szépművészeti Múzeum Krisztus domborműve a flamand festészet itáliai expanziójának érdekes dokumentuma. A dombormű Krisztus típusa bizonyos fokig flamandos, éppúgy, mint ugyanennek a gyűjteménynek híres darabja, Verrocchio terrakotta Krisztusa.

39 A „fiamminghismo" egy érdekes példája tehát a dombormű is, melynek vizsgálatát megkíséreltük. URBACH ZSUZSA Jékely Zs.: Verrocchio Krisztusa (Verrocchio's Christ). Kiállítási katalógus. Budapest, Szépművészeti Múzeum 2003.