Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Toszkán művészeti körből származó „Salvator incoronatus" domborművekről
Későbbieknek véljük a dombormű baloldala felé tekintő Krisztus ábrázolásokat, mert ezek egy együttes esetében a heraldikai baloldalra kerülnének. Ezek már Mária ábrázolás nélkül elgondolt önálló „Salvator incoronatus" domborművek lehettek. Itt kívánunk még szólni arról a Márványmadonnák Mesterének attribuait alkotásról, mely a római Museo di Palazzo Veneziában van. 18 Ez önálló „Salvator incoronatus" ábrázolás, feltehetően későbbi a berlini és budapesti ábrázolásnál. Az arc, az alakfelépítés megnyújtott arányai, a lágyan leomló hajfürtök is valamivel későbbi időre vallanak. A ruha faragása leegyszerűsített, távoli hatását mutatja csupán a korábbi alkotásokon látható határozott, karakterisztikus faragásmódnak. Ez már egy későbbiekben megismételt példánya a típusnak, és azt bizonyítja, hogy toszkán körben ezt számos mester kedvelte és újrafogalmazta. Több évtizeden keresztül élt ez a típus és replikákban is fennmaradhatott. Végezetül szeretnénk a kőzettani vizsgálatokra kitérni. Ezeknek a célja a kőzettípus pontos meghatározása és leírása volt, figyelembe véve azt, hogy ha lehetséges, származási régióra is utaljon. 19 A vizsgálati módszereket tárgyaló fejezete a kutatással kapcsolatos dolgozatnak megemlítette, hogy a márványok származási helyének meghatározásánál nehézséget okoz szöveti képük erős hasonlósága. A kristályméret és a különleges színek vezethetnek közelebb a származási hely megoldásához. A rendelkezésre álló információk alapján azonban a dombormű elkészítéséhez használt márvány származási helyét pontosan nem lehet beazonosítani. Mindenesetre azt megjegyzi a tanulmány, hogy a toszkán régióban viszonylag nagyobb területen elterjedtek a márványok. így híres márvány előfordulást ismerünk az „Alpi Apuana" hegység térségéből, Carra massa régióból. Ezek az előfordulások Firenzéhez viszonylag közel, 100 kilométeren belül találhatók. A kis szállítási távolság miatt könnyen hozzáférhető kőzetanyagot szolgáltathattak a firenzei művészeknek. Lucca városa pedig még sokkal közelebb fekszik, alig 30 kilométeres távolságra van a carrarai márványbányáktól. A földrajzi közelség és a márvány jellege miatt is, minden valószínűség szerint a környékbeli Carrara térségi bányákból származó kalcitból álló márvánnyal van dolgunk a budapesti dombormű anyagának esetében. A kőzettani vizsgálatok is alátámasztják azt, hogy ez a típus Toszkánában alakult ki. A budapesti mű egy korai példánnyal gyarapítja a márványba faragott „Salvator incoronatus" típust megjelenítő domborművek körét. Teljes képet a fejlődés útjáról és az elterjedéséről más gyűjteményekben esetleg előkerülő példányok segítségével alakíthatunk majd ki. SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA 18 Ibid., 48. 19 Török Á.: Szakvélemény a Szépművészeti Múzeum 96.1-es leltári számú „Töviskoronás Krisztus"-t ábrázoló domborművének kőzetanyagáról. Budapest 1999.
