Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Toszkán művészeti körből származó „Salvator incoronatus" domborművekről

Amikor 1996-ban a Szépművészeti Múzeum megszerezte, számos értékelő vélemény hangzott el vele kapcsolatban. Urbach Zsuzsa megállapítására kívánunk elsősorban hivatkozni. Ő meggyőzően mutatott rá arra, hogy feltehetően a németalföldi festett diptichonok Krisztus ábrázolásainak hatására készült a dombormű. Ezeken Krisztus és Mária kerültek bemutatásra. A németalföldi diptichonokon a töviskoronás Krisztus általában a heraldikai jobboldalon szerepelt a szemben vele bemutatott, őt imádó Máriával. Urbach a berlini Skulpturensammlung Staatliche Museen anyagában szereplő domborművekre hivatkozott, ahol a budapesti domborművei rokon alkotással együtt, a hozzá tartozó, Máriát ábrázoló mű is megmaradt. Ezeket a Márványmadonnák Mestere alkotásaként jelölte meg a kutatás.

2 A dombormű megszerzésekor a magunk részéről a párizsi Jacquemart André Múzeum két márványdomborművére hivatkoztunk, mint olyan alkotásokra, melyek a töviskoronás könnyező Krisztus ikonográfiájában és számos részletmegoldásában egyezik a budapesti domborművei (28-29. kép).

3 A párizsi Jacquemart André Múzeum 1975-ös katalógusának szerzője ezeket a luccai körben helyezte el, és az 1972-es Heim katalógussal

4 ellentétben kivonta őket a Márványmadonnák Mestere nevével való meghatározás alól. Említésre méltó még, hogy a dombormű megszerzése után a budapesti darab kiemelt műtárgyként bemutatásra került. Eisler János írt ez alkalommal szép, részletes elemzést róla. Mivel a műtárgy figyelmet érdemlő darab és felbukkanása a nemzetközi kutatás számára is érdekes, a következőkben részletesebben kívánjuk a vele kapcsolatos problémákat tárgyalni. Időközben az alkotás kőzettani vizsgálata is elkészült. Ikonográfiái szempontból domborművűnk a „Salvator incoronatus"-nak nevezett típushoz tartozik. Ez a „vera icon", „vera effigies", az „eredetiség" igényével fellépő Krisztus-ábrázolás hagyományából indul ki és egyesíti azt a Szenvedő Krisztus ikonográfiái tradíciójával. Egyes feltevések szerint Dirk Bouts művészetében alakul ki ez az új típus. A Dijon-i Musée des Beaux Arts festményére lehet hivatkozni (27. kép). A „Salvator incoronatus" típus megjelenik a diptichonokon is, ahol Mária közbenjáróként szerepel. 2 Urbach Zsuzsa közli ezeket a műtárgyakat a Szépművészeti Múzeum Közleménye ugyanezen számában, melyben tanulmányunkat publikáljuk (Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához). 3 Moureyre-Gavoty, F. de la: Sculpture Italienne, Musée Jacquemart André. Paris 1975, cat. 144, 145. 4 Sculptures of the 15th and 16th centuries. London, Heim Gallery 1972, cat. 7.