Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

A 2003. ESZTENDŐ - KIÁLLÍTÁSOK

Fontos eredmény, hogy a feltárás során láthatóvá vált a mesterjelzés és a mű keletkezésének dátuma, mely bizonyossá tette a korábbi attribúciót: P. Potter 1638. Melchior de Hondecoeter vásznának (ltsz.: 215) festékréteg vizsgálata meglepő eredménnyel szolgált. Az infravörös felvétel és a szondázó vizsgálat eredménye átfestésről tanúskodott, így a feltárás után a festmény kompozíciója egy újabb szárnyassal, egy kiskacsával gazdagodott. Átfestést igazolt Lorenzo Lotto vásznának (ltsz.: 79) röntgenvizsgálata is. A vitatott tájképi háttér alatt gazdagon modellált zöld drapéria rejtőzködik. Dionijs Verburgh táblaképének (ltsz.: 6865) felületét is átdolgozták. A lombok festése eredetileg sokkal levegősebb volt, az infravörös felvétel pedig egy távolodó emberpár alakját jelezte, melyet az átfestések alól szinte teljes épségében sikerült feltárni. Jan Victors Izsák és Rebeka festménye (ltsz.: L.3.212) szintén megtisztult a szennyezett lakktól és az átfestésektől. A restaurátori munkálatok után ismét eredeti színpompájában és formai kivitelezésében láthatóak Salomon van Ruysdael (ltsz.: 53.450) és Albert Cuyp (ltsz.: 398) festményei. Ruysdael vásznán a tisztítás során feltárult a korabeli holland tájképekre oly jellemző gazdagon modellált felhő-kompozíció. Régnier van Gherwen Krisztus Pilátus előtt című képén (ltsz.: 229) hat beavatkozást lehetett elkülöníteni. A nem egykorú rétegek eltávolításra kerültek, melynek során kopottan ugyan, de feltárult a rembrandti színvilág, illetve teljes értékű lett a formai helyreállítás. Kiemelkedő eredmény a Máriát gyermekével, Szent Sebestyénnel és Szent Rókussal bemutató nagy méretű, vászonra átültetett fatábla (ltsz.: 69) restaurálása. Az eredeti nyárfatábla súlyos károsodása miatt az Esterházy gyűjteményben vászonra ültették át a képet és az Országos Képtárba 1871-ben már ebben az állapotban jutott. Gondos anyagvizsgálat és festéstechnikai elemzés során vált nyilvánvalóvá, hogy a korábban Andrea del Sartónak tulajdonított mű valójában Domenico Puligo egyik főműve. A restaurált művekből és az illusztrált dokumentációkból (42. kép) rendezett kiállítás alkalmat adott arra, hogy a látogatók megismerhessék a restaurátori munka rejtelmeit, az egy-egy mű feltárása, „rehabilitációja" során alkalmazott vizsgálati eljárásokat és a speciális kezelések során elért eredményeket. A kiállítást nagy érdeklődés kísérte, hasonló jellegű szakmai eredményeket a jövőben is érdemes lenne bemutatni. sz. M. A MÚZEUM ÚJJÁÉPÍTETT NAGY CSARNOKAINAK Új BERENDEZÉSÉRÉRŐL 2003. októbertől. Márvány Csarnok, Barokk Csarnok A kiállításokat rendezte: Mojzer Miklós, Dobos Zsuzsa Az 1906-ra felépült és megnyitott Múzeumnak a magasföldszint volt a fő emelete. A tervezés a közművelődés céljának megfelelően ezekben a terekben szélesre nyitotta az ajtókat, a lépcsőket, hosszúra az átlátható térkapcsolatokat (enfilade) és magasra minden belsőt, ahová a közönséget várta. Még a könyvtári és előadótermi vagy a grafikai bemutatótermeket is 8 méteres belmagassággal tüntette ki. Az épít-