Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)
Amico Aspertini tanulmányrajza a bolognai San Petronio templom elveszett Krisztus feltámadása freskójához
A San Petronio templom Feltámadására visszatérve nyilvánvalónak tűnik, hogy Vasari nézetei, néhány ritka kivételtől eltekintve, áthatják Amico teljes életművének szigorú kritikai megítélését. Baldinucci pedig, az idők változásának megfelelően, néhány Vasaritól származó kritikai megjegyzését még további jelentéssel is bővítette: erkölcsi dorgálás jár mindazoknak, akik a szent szövegek figyelembe vétele nélkül festenek és csakis saját belső sugallatukat követik. Valójában a levegőben lebegő Krisztus ikonográfiájának teljes vonulatában Amico Feltámadás kompozíciója, mind az Atya megjelenését, mind a Fiával szemben tanúsított szeretetteljes magatartását tekintve különleges mű, ugyanis ezekkel a motívumokkal a Feltámadás különböző ikonográfiái interpretációi között mindezidáig nem találkoztam. Egy újonnan előkerült forrásadat tanúsítja, hogy Aspertini a Jóságos Jézus testvérület tagja volt, s ez új fényt vet arra a tényre, hogy a művész életművében a krisztológiai témák igen nagy számban fordulnak elő. 37 Amico érzelmi kifejezésvilága - amely a devotio moderna főművében, Kempis Tamás Imitatio Christi című munkájában 38 ábrázolt Krisztus szenvedéseiben való részvétel érzelemvilágával rokon - az új dokumentum révén egy középkori aszketikus írás, a domonkos Domenico Cavalca Specchio di Croce című müvével 39 összefüggésben is vizsgálható: ez a munka ugyanis a testvérek vallásos olvasmányainak jegyzékében is szerepel. 40 Ebből a szövegből azonban, csakúgy, mint a testvérek által elmélkedve olvasott többi írásból, nem érthetjük meg teljesen az Atya különleges ikonográfiáját, amelyben karjaiba zárja feltámadt Fiát. Ennek a gesztusnak nincs semmi köze ahhoz a felhőkből kinyúló istenkéz-ábrázoláshoz, amely egy jól ismert Feltámadás változaton jelenik meg, s amely Krisztus isteni származásának elismerését hivatott kifejezni. 41 Ha viszont a Mária mennybevétele ikonográfiáját tekintjük végig, gyakran találkozhatunk az Atyaisten alakjával, amint a Szüzet karjai közé zárja. A számos lehetséges példa közül csak egyet említek, amely annyiban látszik fontosnak, hogy ebben a kérdésben Innocenzo da Imolát idézi meg, vagyis azt a művészt, aki feltehetőleg a San Petronio templom Mária és Krisztus életének jeleneteit ábrázoló festményciklusának elkészítésében is közreműködött. Ez a példa egy rajz (Oxford, Christ Church), 42 amelyen Faietti, Gli amid (26.J.). Az Imitatio Christies a devotio moderna kérdéséről Delaruelle, E. - Labande, E.-R. - Ourliac, P., La Chiesa al tempo del grande scisma e della crisi conciliare (1378-1449). Storia della Chiesa dalle origini ai nostri giorni XIV/3 (szerk. Alberigo, G.), Torino 1971, 1170-1183. Cavalca, L.D., Lo Specchio della Croce (szerk. Tito Sante Centi, P.) O. P., Bologna 1992. A lista két további müvet is tartalmaz Cavalcától: „La vita dei Santi padri" (le Vite dei Santi Padri, latinból fordítva) és a „Pange lingua" (il Pungilingua, a Somma dei vizi fordítása fra Guglielmo di Franciától). Tartalmazza továbbá a „li fioretti de Sancto francisco (sic)" című munkát, az Actus beati Francisci et sociorum eius ismert fordítását „volgaré"-ra, amely egy toszkán születésű minorita szerzetes 1370-1390 között készült munkája, és végül a „Sancto Joanne climacho" című művet, amely minden valószínűség szerint azonos a La Scala del Paradiso mind latin, mind olasz nyelven igen elterjedt aszketikus értekezéssel - ez Johannes Klimachos, a legjelentősebb 7. századi Sinai-i teológus munkája. L. Faietti, Gli amici (26.j.). Réau, i.m. (31.j.) 584. Byam Shaw, J., Drawings by Old Masters at Christ Church Oxford I, Oxford 1976, 233, 868. sz. A rajz nem túl jó minőségű, ezért csak feltételesen tekinthető a művész munkájának.
