Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

Amico Aspertini tanulmányrajza a bolognai San Petronio templom elveszett Krisztus feltámadása freskójához

tősen különböznek az előzőéitől, még ha ezek a stílusjegyek időnként újra meg újra fel is bukkannak Aspertini terjedelmes rajz-oeuvre-jében, amely igen heterogén, nem csupán az alkalmazott technikák vagy a rajzok rendeltetése, hanem az ábrázolt témák tekintetében is. E változatosságban a sokrétű és különös művész sokoldalú érdeklődése tükröződik. Könnyebben datálhatjuk viszont az új rajzot, mivel ez a bolognai San Petronio templom Madonna della Pace kápolnája számára készített, Krisztus feltámadását ábrázoló freskó részlettanulmányának bizonyult. A freskókompozíciót magában foglaló, Mária és Krisztus életét bemutató, mára elveszett festménysorozat készítése során, az 1520-as évek közepén a város több vezető művésze versenyzett egymással.

4 Vasari Bartolomeo Ramenghi (Bagnacavallo senior) életrajzában csak a romagnai festőt és Amico Aspertinit említi meg félreérthetetlen egyértelműséggel egy-egy történet festőjeként, a témát azonban csak Aspertini munkája esetében jelöli meg. Mindazonáltal Vasari a leírást bevezető „fentebb említettek" kifejezéssel valószínűleg Girolamo da Cotignolára és Innocenzo da Imolára is utal, akikről valóban nem sokkal korábban beszélt, éppen Bagnacavallóval és Amicóval kapcsolatban.

5 A 17. századi helytörténeti irodalomban - Francesco Cavazzoni 1603 körül írt Pitture et sculture et altre cose notabile che sono in Bologna című művétől kezdve - Ramenghi és Aspertini mellett Girolamo da Treviso és Jacopo (Giacomo) Francia nevét is megtaláljuk.

6 Később Antonio di Paolo Masini munkájában megjelent Innocenzo da Imola, Girolamo da Cotignola és Biagio Pupini neve is,

7 ez utóbbié azonban már 4 A freskóciklusra vonatkozó irodalom összefoglalását 1. Scaglietti Kelescian, in Faietti - Scaglietti Kelescian, i.m. (2.j.) 208,32P. sz.; Roio, N., in Negro, E. - Roio, N„ Francesco Francia e la sua scuola, Modena 1998, 314, kat.sz. 344. P.; Francesco Cavazzoni. Scritti d'arte (szerk. Pigozzi, M.), Bologna 1999, 20-21 (1. a 29-36 jegyzetet G. Sassutól). 5 Vasari, G., Le Vite de'più eccellentipittori scultori e architettori nelle redazioni del 1550 e 1568 (szerk. Barocchi, P. - Bettarini, R.), Firenze 1976, 494-495. 6 I.. a legújabb kiadást, Pigozzi szerkesztésében, i.m. (4.j.) 20-21 (c.8). ' Innocenzo da Imoláról és Girolamo da Cotignoláról 1. di Paolo Masini, Antonio, Bologna Perlustrata, Bologna 1650, ed. 1666, 111. A két művészt azonban nem említi az 527. oldalon, ahol utoljára beszél a kápolnáról; Malvasia, Carlo Cesare, Felsina Pittrice. Vite de pittori bolognesi I, Bologna 1678 (a továbbiakban Felsina Pittrice), 147, 56; Baldinucci, Filippo, Notizie dei Professori del Disegno da Cimabue in qua II, 1681 (újrakiadást szerk. Ranalli, E), 1846 Firenze, 287. Baldinucci a freskóciklussal foglalkozó két szövegrész egyikében említi csak a két művészt. Biagio Pupini nevét a Szentlélek eljövetele freskóval kapcsolatban Masini említi (i.m., 527), ezt megerősítette Malvasia is (Le pitture di Bologna, Bologna 1686 [a továbbiakban Le pitture] 238). Meg kell azonban említenünk, hogy ugyanezt a freskót 1603-ban Cavazzoni Bagnacavallónak tulajdonította Pitture et sculture című munkájában (Pigozzi, i.m. [4.j.] 20, c. 8). Nem haszontalan, ha részletesen idézzük Malvasia véleményét, aki Bagnacavallo életrajzában (Felsina Pittrice, I, 139) a romagnai művésznek tulajdonította az Angyali üdvözlet, a Jézus születése és a Háromkirályok hódolata freskókat, és a mestert Aspertini, Biagio Pupini és más azonosítatlan bolognai művészek mellé sorolta. Innocenzo da Imola életrajzában (Felsina Pittrice, I, 147) az imolai művésznek tulajdonított egy jelenetet, amely az ő idejében aranyozott bőrborítással volt elfedve. Jacopo Francia életrajzában még Girolamo Marchesi da Cotignolát is megemlítette, mint a Krisztus mennybemenetele freskó festőjét (Felsina Pittrice, I, 56). A Le Pitturéban Malvasia Amicót