Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

„Drótozni, fotózni." Megjegyzések az ókori edények egykorú javításához

tok segítségével szintén egyetlen dróttal vagy kapoccsal lehetett összekötni (22. b kép). A fül töredékein ragasztó nyoma. A fül az ókorban, a javítás idejében még egy darabban volt. A furatok átmérője kb. 2 mm. A kratér aljában: az edénytest aljában két hengeres furat és egy összekötő vájat látható. A vájat oldala, a fülön lévőkkel ellentétben, nem szabályos párhuzamos. Az élesen bemélyedő karcolásnyomok arra utalnak, hogy az edény formája miatt csupán kikaparták az agyagot. A lepattogzott bevonat helyét szürkésfekete színű festékkel kenték át (ld. a vájat széle melletti részeket). A vájatban és a furatokban lévő sötétszürke lerakódás feltehetően a javításhoz egykor használt ólom maradványa (22. c kép). Mindkét lyuk 3 mm átmérőjű, egymástól mintegy 1,4 cm-re. Az eltávolított talpon: a talp közepén két hengeres furat van, egymástól 1,4 cm-re. A furatok mindkét szélénél lepattogzott az agyag. Az egyik furatban vöröses színű anyag, a talp tetején ragasztó maradványa (22. d kép). A furatok átmérője 2,5, illetve 3 mm. A javítások típusa és a furatokban megmaradt ólom alapján mind a fülön, mind a talpon lévő javítást ókorinak tartom.

81 *15. Centuripei lekanis töredéke (23. a-b képek) Ltsz.: T.601. Kr.e. 2. sz . Vétel Paul Arndttól. írod.: Oroszlán, i.m. (Függ. 14) 94, F.56. Állapota: restaurált; ragasztva. A töredéken három hengeres furatpár: kettő a töredék két oldalán, a törésfelületek mellett (23. a kép), a harmadik pedig a perem tetején, szintén a törésfelülethez közel helyezkedik el (23. b kép). A furatok egymástól 4, 6 és 7 mm távolságra vannak. A lyukakat valószínűleg az edény külseje felől fúrták ki. Erre utal, hogy a furatok széle kívül teljesen ép, míg belül lepattogzott az agyag. A furatok átmérője 1,5 mm. 16. Megarai tál (24. kép) Ltsz.: 50.365. Monogram-műhely. Kr.e. 2—1. sz. Hajnal János gyűjteményéből. Állítólag Kercsből. írod.: Vezető 1947, 48, 12.sz.; Falco, G., BullMusHongrBA 90-91 (1999) 29-38. Állapota: restaurált; ragasztva. Pereme hiányos. 1 Hasonlóképp idegen talppal egészítették ki az ókorban a Heidelberg-festőnek attribuait, Tarantóban őrzött Siana-csészét (ltsz.: 52170) és a Párizsban található, Exékias fazekas-szignatúrájával ellátott kylixet (ltsz.: CP 332 F [54] is. Mindkét javításhoz Siana-csésze talpát használták. L. Brijder, H.A.G., Siana Cups I and Komast Cups, Amsterdam 1983, 40.