Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

„Drótozni, fotózni." Megjegyzések az ókori edények egykorú javításához

bronzcsappal rögzítettek a talphoz.

10 Néhány esetben pedig megfigyelhető, hogy a bronzcsapokat ólommal öntötték körül.

11 Előfordult, hogy a javító már nem tudta visszailleszteni az edény törött darabját, ezért egy másik edényből való töredékkel foltozta meg azt. Ebben az esetben elsődleges szempont volt, hogy a kiegészítésnek szánt részlet méretében, formájában az edényhez illő legyen, változtatás nélkül vagy a lehető legkisebb átalakítás után illeszkedjék az edényhez.

12 A foltként használt töredék díszítése sokszor nem is hasonlított az edény eredeti díszítéséhez.

13 Idegen talppal egészítették ki az Antik Gyűjtemény szatírt és párducot ábrázoló campaniai vörösalakos harangkratérját (14.sz.): a Capua-festő által díszített testhez a Capuától mintegy 20 km-re fekvő cumae-i A műhelyben készített harangkratérokra jellemző talpat illesztettek. A fent leírt edényjavítási technikákat azonban nem csupán az ókorban használták. A restaurátorok Itáliában még a 19. században is alkalmazták az ókori típusú edényjavítási módszert - valószínűleg a helyi 'drótostótoktól' átvéve.

14 Mindebből adódik a kérdés: hogyan lehet különbséget tenni az ókori és a posztantik javítások között? M. Elston a J. Paul Getty Museum javított vázái alapján megpróbált támpontot adni a javítások korának meghatározásához. Véleménye szerint ha a javítás furataiban megmaradt a fémcsap vagy -kapocs, akkor a rajta lévő korrózió jelzi, hogy a javítás az ókorban készült-e. A fém rögzítőelemek hiánya esetén a furat formája és a lerakódások segítségével lehet meghatározni a javítás korát. Ilymódon a kézifúróval készített furatok az ókorra, a szabályos, gépi fúróval készített lyukak pedig a modern időkre keltezhetők.

15 M. Elston megállapítása azt sugallja, hogy a süllyesztett fura10 Az Euaion-festő kylixe, J. Paul Getty Museum, ltsz.: 86.AE.251,1. Elston 1990, 55, 5-6.k. Hasonló módon rögzítették egy 460 körűire keltezett, az orvietoi Crocefisso del Tufo nekropolisból előkerült vörösalakos kylix talpát: 1. Bizzarri 1962, 64, 23/A k. 11 Erre példa az orvietoi Crocefisso nekropolisban talált bucchero kehely és Siana-csésze. L. Bizzarri 1962, 87, 23/Bk.; 127, 41/A k. 12 L. pl. a J. Paul Getty Museum-ban őrzött, Douris által szignált kylixet, amelynek törött peremét pótolták ki a kylix ívét majdnem pontosan követő idegen töredékkel (GettyMusJ 13, 1985, 169, 23. sz. és Elston 1990, 63-65, 25.k.). Ugyancsak a Getty Museum-ban őrzött, a Bareiss-festőnek tulajdonított amphorának a nyakát-peremét pótolták ki, gondosan ügyelve arra, hogy az idegen töredék külső átmérője megegyezzen a javítandóéval, sőt a díszítése is hasonló legyen. így csak belül kellett az idegen darab falvastagságát hozzáreszelni az eredeti darabéhoz. L. Moore, M.B. - von Bothmer, D., Aj A 76 (1972) l-l 1; a javításról 9-11; az említett részletről 9, 6.t, 21.k. 13 Jól ismert példa erre az a Vatikánban őrzött stamnos, amelynek oldalát egy Douris-kylix darabjával foltozták be. L. Nogara, B., JHS 71 (1951) 129-132, 3.k. Hasonlóképp feltűnő a J. Paul Getty Museum 87.AE.22 leltári számú szemes kylixének foltozása. Ebben az esetben a hiányzó peremrészt egy feketemázas töredékkel pótolták, ami a kylix festett díszítéséhez képest azonnal szembetűnik (1. Elston 1990, 23.1c). 14 Monaco, R. - Mussati, R., Storia del restaura di ceramiche terramaricole modenesi, in Archeológia dell'Emilia Romagna III, 1999, Firenze 2001, 261-280. 15 Elston 1990, 58-59, ll-12.k.