Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

Ég és Föld határán. A „hegyből kilépő tehén" motívuma

A nappali bárka útja napnyugtakor, a nyugati horizont elérésével ér véget, pontosan akkor, amikor a szánra helyezett koporsó a Túlvilág/Sír kapujába érkezik, ahol a Temető/Nyugati horizont istennője fogadja és pártfogásába veszi őt. A Nyugat hegyéből a papiruszbozótba kilépő, a „Két Úrnő" titulust viselő Hathor-tehén motívuma egyesíti a szoláris és a chthonikus túlvilághit elképzeléseit. Az előbbi szerint az égi víz határainak papiruszmocsaraiban élő istennő tehén alakban segít a nyugati horizonthoz érkező léleknek feljutni az éjszakai égboltra, és isteni anyaként tejével táplálja őt. Az utóbbi szerint Hathor a Temető bejáratánál, a sivatagszéli hegyekből kilépve fogadja, védelmébe veszi és táplálja

92 az odaérkező fra-lelket. A 21. dinasztia thébai Amon-papok koporsóinak ikonográfiájában különösen fontos szerepet kap az a törekvés, hogy a két túlvilág-elképzelést egyetlen rendszerben sikerüljön integrálni. Az általunk vizsgált koporsón a jelenet szoláris síkját, amely szerint a halott lelke a napistennel együtt a nappali bárkán érkezik az éjszakai égbolt peremére, több szimbólum (a szárnyas kobra vagy udzsat-szem; az „alsó ég" hieroglifája [éjszakai égbolt / túlvilág / „az alul lévő ég"]) szerepeltetésével igyekeztek hangsúlyozni. A sírba (Túlvilágra) illetve az éjszakai napbárkába érkező £>a-lélek ezek után sikerrel győzhette le az összes útjába kerülő nehézséget és ellenséges erőt, és biztosan eljuthatott az újjászületésig. LIPTAY ÉVA Szikomórfaként gyümölccsel, tehén alakban tejjel.