Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)
Ég és Föld határán. A „hegyből kilépő tehén" motívuma
számára, ami felül van, felügyeli, ami alul van - összeerősíti a két mondást. Örvendezik a nyugati és a keleti horizont, az alsó és felső horizont. Hathor dicsértje ő, Hathor szeretettje ő. Fölerősítem Hathorra a tstn-öltözetet. 29 Az istennőhöz kapcsolódó különböző öltözékek a Hathor-kultuszban minden jel szerint különleges fontossággal bírtak. 30 A szóban forgó halotti szöveg témája is: „fölerősíteni Hathorra a tstn-öltözetet". A fent idézettet megelőző szövegből (485.), amelyik csak egyetlen koporsón (B2L) fordul elő, kiderül, hogy a tstn-öltözék feladása tulajdonképpen Hórusz, Thot, Ozirisz és Atum feladata, a halott pedig valójában velük azonosul ennek a rituális cselekménynek az elvégzésekor. 31 Ezzel párhuzamosan, a mitikus szinten a helyszín a túlvilág, amelynek a keleti horizonton való újjászületés előtti utolsó állomására, Tűzszigetre 32 érkezik a (napistennel azonosult) halott, ahol az istennő segít legyőzni az ellenségeit. Az ismételten közbeékelődő rituális cselekmény szerint a halott feladja az istennőre a íjm-öltözetet (wnh.n.j m tjm n Wr.t tn). A tjm valamiféle fátyol vagy köpeny, ami a rituálé befejező mozzanatára utalhat. A két említett szöveg több másikkal együtt alkotja a „Hathorsprüche'-ciklust (CT482-486). 33 A kerettörténet a következő: az istennő más istenek körében, illetve a napbárka legénységével együtt jelenik meg egy ünnep alkalmával. 34 A halott által bemutatott rituálé biztosítja az istennő iránta való jóindulatát a túlvilágon. 3 "' Fentebb már említettük, hogy a helyszín a keleti és/vagy a nyugati horizont, és a halott célja nyilvánvalóan a nappali és/vagy az éjszakai bárkába való feljutás. A 484. szöveg (VI 57h-58c) még konkrétabb utalásokkal is szolgál: „A Hu partjáról jutottam ide, a Shsh-hegy megmászásával, azért, hogy feladjam ennek a Nagy Úrnőnek a köpenyét, 2,6 aki Ré bárkájának az orrában és Kheperu bárkájának a közepén van..." Nyilvánvaló, hogy a fenti ciklusban Hathor égistennői funkciójában jelenik meg, akit a nappali és az éjszakai napbárka utasai között egyaránt számon tartanak. A halott és az istennő találkozása ezúttal a „shsh-madáv hegyén" történik, egy folyóparton, ahol a rituális cselekmény ismét az előbbi köpenyféleség, a B2L variánsban a tstn-ne\ összefüggésben megjelenő tjm feladása. Szembetűnő a hasonlóság az előbbiekkel: az istenség felöltöztetése egy hegyen. 29 A BIBo-variáns szövege alapján. 30 Altenmüller, Synkretismus (4.j.) 135-136. 31 Drioton, É., Un syllogisme dans un texte magique égyptien, in Mélanges Mariette (BdE XXXII), Le Caire 1961, 173-175. 32 Altenmüller, Apotropaia (18.j.) 104-105; uő., „Messersee", „Gewundener Wasserlauf" und „Flammensee". Eine Untersuchung zur Gleichsetzung und Lesung der drei Bereiche, ZÄS 92 ( 1966) 86-95. 33 Lapp, G, Die Spruchkompositionen der Sargtexte, SAK 17 (1990) 222. 34 CT Spell 482; Ryhiner, i.m. (28.j.) 48-49. 35 CT VI 65 i; valamint Altenmüller, Synkretismus (4.j.) 135: Hathor (balzsamokkal) bekeni (I 192c) és felöltözteti (I 258f, VI 54i, 55a, 61b, 65j) a halottat. 36 A t'm helyett a B2L variánsban tstn m tjm áll. Látható, hogy ezekben a középbirodalmi halotti szövegekben is ugyanazt a Wr.t jelzőt használják az istennőre, amit a későbbiekben is megtalálhatunk a HK 186 újbirodalmi variánsaiban (1. fentebb).
