Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)

Egy titokzatos szépség és egy Claude Vignon attribúció: A budapesti Alvó Magdolna

aki később megbánta bűneit.

4 Azt is bebizonyították, hogy Caravaggio képe egy népszerű prédikátornak, Borromei Szent Károly bíboros munkatársának, Francesco Panigarolának (f 1594) egyik nyomtatásban is megjelent nagyböjti prédikációját követi. Ez arról szól, hogy Magdolna leveti drága ruháit és ékszereit, szemét pedig behunyja a szobabelső látványa előtt, mely tanúja volt viselkedésének.

5 Ami az érzékiséget illeti, ekkor már messze vagyunk Tizianónak az 1530-as és 1560-as években festett meztelen keblű Bűnbánó Magdolnáitól. Magdolnának ez a szűzies megjelenítése még a 17. század húszas és korai harmincas éveiben, a budapesti festmény valószínű keletkezési idejében is újító szelleműnek számított, noha nem állt ellentétben az ellenreformáció teológiai tanításával. Caravaggio Bűnbánó Magdolnája témájában kétértelműén vegyítette a világi és a vallásos elemeket, ami elég megdöbbentő volt ahhoz, hogy aseicento második felében Bellori történetét is életre hívja. Az alkotás jellegzetes ikonográfiája és az a tény, hogy rangos római magángyűjteményhez tartozott, azt sugallja, hogy a budapesti képet olyan művész festette, aki a 17. század első negyedében Rómában tartózkodott. A budapesti Alvó Magdolna 1870-ben került az Esterházy-gyüjteményből a nemzet birtokába. Korábban - régi keletű, ám kevéssé meggyőző érvek alapján - Paolo Veronesének tulajdonították, kétségkívül amiatt, hogy a tenebroso megvilágítás és a díszes ruházat felszínesen emlékeztet Veronese olyan képeire, mint a Bécsben őrzött Lucretia és Judit.

6 Pigler 1967-ben azt állította, hogy az alvó leány szokatlan testtartása Veronese egy elveszett, de Moyreau egyik metszetén megörökített képéről származik. A valóságban ez a póz csak általánosságokban hasonlít, mivel a Veronese-műnck a Moyreau-metszeten szereplő ábrázoltja - nyilvánvalóan Zingarella vagy Bella („Dona.. .Maîtresse de Paul Veronese, peinte par lui mesme") - függőleges felsőtesttel dől a párnának, és a kép jobb oldaláról néz a szemlélőre.

7 Az elmúlt két évszázad során a képet több mesternek is tulajdonították, hogy a korai, bizonyíthatatlan Veroneseattribúciót meggyőzőbbel helyettesítsék. Már 1844-ben felvetődött Domenico Fetti (1588/89-1623) neve; az arttribúciót Mündler 1869-es munkájában elfogadta (megj. 1909), később pedig Venturi és Fiocco is támogatta.

8 Egy másik attribúció szerint a 4 Ismerteti Hibbard, i.m. (2.j.) 51. 5 Panigaroláról 1. Brown, B.L., Between Sacred and Profane, in The Genius of Rome 1592-1623 (Royal Academy of Arts), London 2001, 292. 6 A képet Veronesének tulajdonítja a Catalog der Gemähide Gallerte des durchlauchtigsten Fürsten Nicolaus Estherhäzy von Galantha zu Laxenburg bey Wien, Eisenstadt 1812, 10.sz. 7 Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, Tübingen 1968, 224. A Moyreau-féle metszet reprodukciója megtalálható: Barkóczi, L, Von Raffael bis Tiepolo, Italienische Kunst aus der Sammlung des Fürstenhauses Esterházy, München 1999 (a továbbiakban Von Raffael bis Tiepolo), 73.sz, 252. 8 Catalog de la Galerie des tableaux de S. A. le Prince Paul Esterházy de Galantha à Vienne, Bécs 1844, IX, 11. Mündler attribúciója akkor keletkezett, amikor 1869-bcn elkészült az Esterházy-gyűjtemény vételi leltára, mely 1909-ben jelent meg: Mündler, O.. Schätzungsliste von Otto Mündler über die Bestände der Esterházy-Galerie, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai 1 (1909) 3—40. Mündler attribúcióját idézi Pigler i.m. (7.j.) 224; Venturi, A., I quadri di scuola italiana nclla Galleria Nazionale di Budapest, L'Arte III (1900) 223, 226; Fiocco, G.. Die venezianische Malerei des XVII. und XVIII. Jahrhunderts, Firenze - München 1929, 16.