Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)

'Jacob de Backer invenit' - A Szaglás allegóriája. A Szépművészeti Múzeum egyik új szerzeményű képéről

Junónak, amelynek illatától Junó „férje közreműködése nélkül" is áldott állapotba tud kerülni. A Hallást lanton játszó nőalak személyesíti meg, akit különböző hangszerek és kottalapok vesznek körül, mögötte agancsos szarvas látható. A mellékjelenet a sípján játszó Mercuriust ábrázolja, aki muzsikájával Io őrzőjét, Árgust próbálja álomba ringatni. A három, korábban már ismert fatábla közül a Látás allegóriája Backer müveként szerepelt a magyar magángyűjteményekben őrzött műtárgyakból 1981-ben rendezett kiállításon,

6 majd 1993-ban a Szépművészeti Múzeum megvásárolta a képet (15. kép).

7 Tíz évvel később, szintén magyar magángyűjteményben bukkant fel egy festmény, amelynek kompozíciója - kisebb eltérésekkel - egyezik a már említett rézkarcsorozat Szaglást ábrázoló, fordított állású lapjának, valamint a leideni rajznak azonos állású kompozíciójával. Mivel a festmény hordozója anyagában és méretében is egyezik a már ismert képekével, továbbá a.Látás és a Szaglás allegóriáinak hátoldalán egyforma - eddig azonosítatlan - gyüjtőpecsét látható, bizonyosnak tűnik, hogy az újonnan előkerült, és immár szintén a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagító kép is ugyanannak az érzékeket bemutató sorozatnak a tagja, mint a korábban már ismert táblák (16. kép).

8 Az öt érzéket ábrázoló, 'Jacob de Backer invenit' felirattal ellátott rézkarcsorozatot elsőként K. Bauch publikálta 1926-ban, a Rembrandt tanítvány Jacob Adriaensz. Backerről szóló monográfiájában, mint a festő korai munkáját (17. kép).

9 S bár Hollstcin első, 1949-ben megjelent kötetében - helyesen - már a 16. századi flamand névrokon, Jacob de Backer neve alatt szerepelt a sorozat, S. Slive Frans Halsról írott könyvében azt ismét csak a holland Backer műveként említi, mint korábbi ábrázolási hagyományokat követő, 1630 körül készült alkotást.

10 Slive datálását a névazonosság mellett az is indokolhatta, hogy a Hallást ábrázoló lapon szerepel az öt érzék sorozat kiadójának, a 17. században működött antwerpeni Joannes Meyssensnek a neve.

11 Czobor 1972-ben írott tanulmányában tisztázta a névazonosságból adódó félreértést, és a budapesti festményeket éppúgy, mint a rézkarcok kompozícióit az antwerpeni Jacob (vagy Jacques) de Backer akkor még kevéssé ismert oeuvre-jébe sorolta. Egy évvel később született meg az első, Backer életművét feldolgozó nagyszabású tanulmány Justus Müller Hofstede tollából, amely a Karel van Mander által oly nagyra értékelt, majd később elfeledett mestert újra jelentőségének megfelelően méltatta.

12 6 Urbach, Zs., in Válogatás magyar magángyűjteményekből, kiáll. kat. (szerk. Mravik, László - Sinkó, Katalin), Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1981, 68, 55.sz. 7 Ltsz. 93.1. Olaj, tölgyfa, 48,3x64 cm. Museum of Fine Arts Budapest. Old Masters ' Gallery. Summary Catalogue Volume 2, Early Netherlandish, Dutch and Flemish Paintings (szerk. Ember, I. - Urbach, S.), Budapest 2000, 16. 8 Ltsz. 2003.3. Olaj, tölgyfa, 48,5x64 cm. A Tapintás allegóriája és az ízlelés allegóriája (magyar magángyűjteményben), mindkettő: olaj, tölgyfa, 49x64 cm. 9 Bauch, K., Jakob Adriaensz Backer. Ein Rembrandtschüler aus Friesland, Berlin 1926, 19, 111-112. 10 Slive, S., Frans Hals I, London 1970, 79, 54. kép 11 A felirat szövege: „Joannes Meijssens excudit Antwerpiae". Meyssens (1612-1670) pályafutása I lollandiában portréfestőként indult, később rézmetszéssel kezdett foglalkozni, és megalapította Antwerpen egyik legnagyobb művészeti kiadóját. 12 Müller Hofstede, J., Jacques de Backer. Ein Vertreter der florentinisch-römischen Maniera in Antwerpen, Wallraf-Richartz-Jahrbuch 35 (1973) 227-60 (a továbbiakban Jacques de Backer).