Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)

Guidoccio Cozzarelli Jézus keresztelése lunettája - rekonstrukciós javaslat

jellemzően a függőlegesen elhelyezett deszkákat preferálták. A töredékes Jézus keresztelése kép túl kicsi is egy oltárképhez: a fennmaradt négy alak jelentősen kisebb léptékű, mint a sinalungai oltárképen láthatóak.

13 Sőt, a kompozíció alapján azt gondolhatjuk, az eredeti kép sem lehetett sokkal magasabb, mint Moszkvában őrzött középső töredéke. A vízszintes szálirány - továbbá a figurák léptéke és néhány más technikai jellegű megfigyelés - arra mutat inkább, hogy a teljes tábla eredetileg egy oltárkép lunetta formájú koronázóeleme lehetett. A sienai oltárfelépítmények szerkezetében a lunetta az 1450-es évek vegétől a kora 16. századig terjedő időszakban fordult elő, magasságuk általában 60 cm-től 140 cm-ig, szélességük 170 cm-től 280 cm-ig terjedt. Elég nagy számban maradtak fenn ahhoz (több mint két tucat példa), hogy általános megfigyeléseket tehessünk szerkezetükre és morfológiájukra nézve; valójában ez az egyetlen olyan nagyobb-léptékű táblakép-forma - így valószínűleg egykor a leggyakoribb is - amely következetesen vízszintes deszkákból álló szerkezetet mutat. A budapesti és a moszkvai töredék megközelítőleg fél-életnagyságú léptéke megfelel a lunetta-méretnek. Azonfelül mindkét töredék olyan fizikai sajátosságokat mutat, amelyek alátámasztják ezt a hipotézist. A budapesti angyalokon a bal felső sarok háromszögű toldása, melynek festett felülete teljes rekonstrukció, nem feltétlenül egy eltávolított eredeti rész pótlása. Lehet egy késő 18. vagy kora 19. századi kiegészítés is ex novo, aminek célja a műkincspiacra szánt, négyszögletes „kép" létrehozása. A baloldali angyal dicsfénye kompozícionálisan ehhez a diagonális peremhez tűnik igazodni, és az is figyelemre méltó, hogy két furcsa aranyozott petty (amely talán egy keret díszítésével áll összefüggésben?), követi a rézsűs szélt. A töredék, egyszóval, lehet egy lunetta bal felső részének darabja.

14 A moszkvai töredék felső sávjában is sérülések és javítások nyoma fedezhető fel. Egy ív-alakú elváltozás érzékelhető a töredék teljes fennmaradt szélességében, amely a jobb felső sarokban a legkivehetöbb. Úgy tűnik, az ív a Szentlélek galambja fölött éri el tetőpontját, majd a bal felső sarokban ismét lejjebb ereszkedik, kevéssel a galamb jobb szárnya fölött. Ez világosan lunettára utal, mint eredeti formára. E sérülés pontos természetének és kiterjedésének meghatározása még hátralevő restaurátori feladat, de erősen gyanítható, hogy a jelenlegi négyszögletes formátum itt is a felső részek későbbi kiegészítésének eredménye.

15 13 A sinalungai oltárképen a keret által nem takart festett felület mérete 187x182 cm (méretek Ludwin Paardekooper után, i.h. [I .j.] 63, n. 30.) 14 Bár a budapesti kép hiányzó sarkának jelenlegi egyenes széle elméletileg lunetta helyett egy timpanonformára is utalhatna, ez nem valószínű, és nemcsak a moszkvai töredék által sugallt fonna miatt (lásd alább). A nagyméretű timpanonok rendkívül ritkák a kor sienai festészetében (1. Sano di Pietro és Matteo di Giovanni egy-egy oltárképét a pienzai dómban. 1460 62 k.), a lunetta enyhe ívének legyalulása egy sarok hozzáadása előtt pedig normális gyakorlatnak tekinthető. (Egy ilyen kiegészítésre példa Matteo di Giovanni Assisi Szent Ferencé a milanói Saibene gyűjteményben). 15 A moszkvai kép kiegészítése egykor hasonló jellegű leheteti ahhoz, amely Matteo di Giovanni esztergomi lunettatöredékén (Keresztény Múzeum, ltsz. 55.175, 66x76 cm) figyelhető meg: itt egy alul homorú kiegészítő elemet toldottak az eredeti tábla íves tetejéhez. A toldalékot az egykor sokkal szélesebb és magasabb lunetta (kb. 85x255 cm) szélvágásakor keletkezett egyik hulladékelemből alakították ki.