Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)

Önzetlen adomány vagy egészséges kompromisszum? Néhány adalék egy Greco-kép ajándékozásának hátteréhez

tőjévé vált, s az Európa-szerte mindinkább az érdeklődés középpontjába kerülő spanyol mester újabb és újabb műveivel lepte meg a hazai és külföldi közönséget (58. kép).

6 Bár 1913-ban, a gyűjtemény párizsi árverésén, az ekkor már 12 képből álló Grecokollekció, s közte a Bűnbánó Magdolna is kalapács alá került, ez a mű, a festő két másik alkotásával együtt továbbra is Nemes Marcell birtokában maradt.

7 Mindez feltehetően azzal magyarázható, hogy - mint többek között Térey Gábornak a nemzetközi érdeklődéssel kísért párizsi árverésről szóló beszámolójából is kiderül -, a Nemes-gyűjtemény festményei az aukció során olyan viszonylag jó árakat értek el, hogy a gyűjtőnek lehetősége nyílt a számára legkedvesebb darabok közül 38-at visszaváltani. Bár Térey konkrét műveket nem említ, minden bizonnyal ezek egyike kellett, hogy legyen a Bűnbánó Magdolna is.

8 Nemes tehát érthető módon ragaszkodott kedvenc Greco-képeihez, annál is inkább, mivel a párizsi árverés után mindössze három maradt neki. Mindezek után felvethető a kérdés, hogy ha a Greco egyik „felfedezőjeként" és legnagyobb európai gyűjtőjeként számon tartott Nemes Marcell korábban a festő egyetlen művét sem adta el, illetve adományozta a magyar államnak - holott bőven lett volna neki miből -, miért tette ezt meg 1921-ben, amikor már lényegében Münchenben élt, s ráadásul immár jóval kevesebb Greco-festménnyel rendelkezett, mint az 1910-es évek első felében.

9 Vagy a Bűnbánó Magdolna ajándékozásában sem többet, sem kevesebbet nem kell látnunk, mint Nemes 6 Az 191 l-ben a müncheni Alte Pinakothekban rendezett kiállításon nyolc, az egy évvel későbbi düsseldorfi tárlaton már tíz Greco-festmény szerepelt Nemes Marcell gyűjteményéből. L. Barkóczi, [., El Greco festményeinek gyűjtése Magyarországon a XX. század elején, Hommage á El Greco, (Szépművészeti Múzeum) Budapest 1991, 25—29. Mint ahogy egyes korabeli beszámolókból is kitűnik, a Nemes-gyűjtemény modern francia mesterek alkotásaival párhuzamosan bemutatott Greco-képei legalább annyira hozzájárultak a Németország után Magyarországot is elérő „Greco-láz" elhatalmasodásához, mint Julius Meier-Graefe 1910-ben Berlinben kiadott, s rögtön megjelenése után nagy port kavaró Spanische Reise című könyve. L. ezzel kapcsolatban Bölöni, Gy., Greco és egyebek, Képek között, Budapest 1967, 170—174 (eredetileg közölve: Renaissance 1910. november 25.); Farkas, Z., Greco, Vasárnapi Újság, 1910. március 27. 259—260; Feleky, G., Greco Velázquez ellen, Nyugat (1910) 936—939; Hevesi, L., Das Greco-Fieber, Pester Lloyd, 1910. november 23. 1; Lengyel, G., Greco, Nyugat (1910) 1757—1758; Térey, G., Greco in Budapest, Pester Lloyd, 1910. november 11. 7 Az 1913. június 17—18-án Manzi-Joyant-nál Párizsban megtartott árverés katalógusában a Bűnbánó Magdolna 28-as sorszámmal szerepelt. Míg több, korábban a Nemes-gyűjteményből ismert Greco-festmény 1919-ben már Herzog Mór tulajdonaként szerepelt a köztulajdonba vett műkincsekből megrendezett kiállításon a budapesti Műcsarnokban, a Bűnbánó Magdolna, továbbá Fernando Niho de Guevara kardinális portréja, illetve a Szeplőtelen fogantatás még mindig Nemes Marcell neve alatt kerültek bemutatásra ugyanitt. L. A köztulajdonba vett műkincsek első kiállítása. Műcsarnok, Budapest 1919, kat. nr. 1/30 (Szeplőtelen fogantatás), kat. sz. 1/34 (Bűnbánó Magdolna), kat. sz. 44. (Fernando Nino de Guevara kardinális portréja). 8 Térey Gábor említett, kézírásos beszámolója megtalálható a Szépművészeti Múzeum Irattárában (1418/1913. számú akta). 9 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az 1910-es évek elején többször is felmerült a Nemes-féle gyűjtemény megvásárlásának gondolata, végül azonban erre nem került sor. Jellemző, hogy a magyar állam még a gyűjtemény 1913-as párizsi árverésén sem tett kísérletet a jelentősebb darabok megszerzésére. Az okok megértése szempontjából nem mellékes, hogy - mint többek között Balló Ede 1911 táján papírra vetett naplójegyzeteiből is kitűnik, Nemes Marcell Greco-képeit korántsem mindenki fogadta akkoriban ugyanolyan osztatlan lelkesedéssel Magyarországon. L. Ybl, E., Balló Ede naplója és levelei, 1954, 174—175.