Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)

FLAVA THALIA: egy kép és egy Janus Pannonius vers

Janus „flava" jelzőjének forrását keresve el kell hagynunk a múzsák társaságát. Most már csak erre a jelzőre figyelünk. Más égi lények körében egyetlen-egyet találunk, akit viszont minden forrás a szőke istennőként említ, és ez Ceres. Hogy a földi terményt adó istennőt megismerjük, úgy, ahogyan őt a humanisták látták, magyarázatért Ciceróhoz fordulunk: „a gerendis frugibus Ceres tamquam Geres, casusque prima littera itidem immutata, ut a Graecis; nam ab illis quoque Á7]p.fjx7]p quasi Erj \iï\i7)p nominata est." Majd másutt: „in enodandis autem nominibus... Ceres a generando."

7 Cicero tehát az istennő nevének etimologizálásával magyarázza tevékenységi területét. Ugyanezt teszi görög megfelelőjének, Demeternek esetében is. Ovidius részletesen tárgyalja azt, hogy mit köszönhet az emberiség az istennőnek: „Prima Ceres unco glaebam dimovit aratro, prima dédit fruges, alimentaque mitia terris prima dedit leges: Cereris sunt omnia munus."

8 Vagyis a terményeket adó istennő maga tanította meg az embereket a földműves munka szabályaira. Ezért nevezi őt Vergilius az Aeneisben legiferának, törvénytadónak.

9 Mivel tiszte az istennőt nagyon is a földi világba kényszerítette, személye is emberközelbe került, a külseje fölismerhetővé vált. Állandó jelzője is van, ő a „flava dea", a szőke istennő. Vergiliusnál a Georgicában olvassuk: „Flava Ceres alta nequiquam spectat Olympo." Servius így magyarázza a kifejezést: „flava dicitur propter aristarum colorem in maturitate".

10 Azaz az érett kalász miatt mondják szőkének Cerest. A kalászkorona azután az istennő fejére is kerül, fürtjeit ezzel övezik. Tibullusnál: „Flava Ceres, tibi sit nostro de rure corona spicea."" Horatiustól és Ovidiustól is több helyet idézhetünk hasonló értelemben.

12 Az érett és ezért szőke kalász annyira hozzátartozott Cereshez, hogy akár attribútumának is mondhatjuk, ezért azután áldozni is azzal illett neki. Nem említve a hivatkozható ókori forráshelyeket, most már Janustól idézzük a Guarino Panegyricos első sorait: „Rustica si pietas consuevit rite quotannis Flaventes Cereri spicas...offerre."

13 Cicerótól Janusig tehát vitathatatlan, hogy a „flava" jelző Cerest illeti, mely akár önmagában is csak a termést adó földanyára utalhat. Ha az ókori szerzőknél nem, akkor ugyan hol kerülhetett sor a költővé serdült ifjú és a szőkének látott Thalia múzsa találkozására? A múzsák Hesiodos óta meg-megjelennek 7 De nat. deorum 2, 66.; 3, 62. 8 Met. 5,341-345. 9 Aen. 4, 58. Georgierin 1. 145. Serv. ad 1. " 1, 1. 15-16. 12 Horatius, Carm. Saec. 29-30; Ovidius, Am. 3, 10, 3; Fast. 4, 615-616. 15 Guarino Paneg. 1-2. (l.j.)