Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)

Három egyiptomi emlék a késői korból

kulcscsontok plasztikusak, de a felettük lévő árok nem olyan mély, mint a budapesti torzó esetében. Mindkét alkotás a szobrászok kiváló szakmai felkészültségéről, az anyag megmunkálásának tökéletes technikájáról tanúskodik. Az arc és a test aprólékos, gondos kidolgozása mindkét esetben meghatározó. A különbség a részletek visszaadásának módjában rejlik, ami a két kompozíció „összhatásának" markáns különbözőségét eredményezi. A „befelé forduló" tekintet, a hangsúlyozott járomcsontok, a vastag és széles orr, valamint a mosoly nélküli ajkak bizonyos keménységet, de ugyanakkor hangsúlyozott expresszivitást kölcsönöznek a budapesti portrénak. Az elmélyült arckifejezés mély, belső koncentrációra utal. A mély árkok által még jobban hangsúlyozott kulcscsontok is aláhúzzák a kompozíció realista vonásait. A torinói szobor technikai kivitelezése élesen különbözik ettől a realista látásmódtól. A részletek finom kidolgozása a tökéletes esztétikai hatás elérésére való törekvésről tanúskodik. A paróka fürtjeire utaló csíkok vésése és elrendezése gondosabb, a fülek kisebbek és arányosabbak, a száj kicsi és az ajkak ívei finom mosolyt eredményeznek. A kulcscsontok kevésbé élesek, a fölöttük lévő árok enyhébben mélyített. A gondos csiszolásnak köszönhetően, a sík és homorú felületeken a fény és árnyék hatás tökéletesen érvényesül. Egyetlen realista részlet sem bontja meg a kompozíció ideális harmóniáját. A tökéletes technikai kidolgozás azonban nem párosul ugyanilyen szintű kifejező értékkel. Az arc nélkülözi az individuális vonásokat. A végtelen felé irányuló, előre szegezett tekintet, a kissé mesterkélt mosoly az „ideálportré" személytelenségét, időn kívüliségét sugallja. Ez az „idealista" stílus, melyet a technikai virtuozitás - de ugyanakkor bizonyos hidegség - jellemez,

34 fokozatosan teret nyer a középbirodalmi ihletésű, ridegebb - de expresszívebb - realista stílussal szemben.

35 A Kr. e. VI. századtól kezdődően, a szaiszi kori szobrászatot a gondosan cizellált, tökéletesen csiszolt felüleletü alkotások jellemzik, melyeknél a test domborulatai finomabbak, az izmok kevésbé kemények. A kissé merev „szaiszi mosoly" az arcnak szelíd, „merengő" derűt kölcsönöz. Ez az idealista stílus melyre kétségtelenül hatással volt a XVIII. dinasztia kori hasonló irányzat - nem volt mentes bizonyos „akadémizmustól" sem. NAGY ISTVÁN 34 A Kr. e. 7. századi szobrászatban a „realista" és „idealista" irányzat egyidejű előfordulása ugyanazon személy ábrázolásainál is kimutatható, így pl. Montuemhat esetében: Kairó CG 42237, CG 42238, CG 42241 ; Chicago Natural History Museum, 31723. sz. („idealista" stílus); Kairó CG 647, 42236 („realista" stílus). L. Porter, B. - Moss, R. L. B., Topographical Bibi. of Ancient Egyptian Hieroglyphic Texts, Statues, Reliefs and Paintings II, Oxford 1972

2

, 151-152 és 269; ESLP, XXXVIII, 14-16; Josephson, J. A., Sacred and Profane: The Two Faces of Mentuemhat, in Egyptian Museum Collections around the World I (szerk. Eldamaty, M. - Trad, M.), Cairo 2002. 619-627. 35 L. pi. ESLP, 54, 56-57, 67-68; Josephson i.h. (26j.) IV-V stb.