Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

A Régi Képtár új Salvator Mundi-ábrázolása Quentin Massys műhelyéből

nck belsejében egy koncentrikusan elhelyezkedő kisebb gömb látható, miként a budapesti festményen is. A Földet jelképező sötét belső gömb körül fénylő koncentrikus körvonalak tűnnek fel, melyek közül az egyik egy ragyogó égitest, csillag pályája. A motívum minden bizonnyal a Jelenések könyvére (22, 16) utal, amely Krisztust hajnalcsillagnak nevezi. Miként a csillag megvilágítja az éjszakát, Krisztus is akként oszlatja el a lélek sötétségét.

54 FELEMELT KÉZ ÉS GLÓBUSZ - ÁLDÁS ÉS MEGVÁLTÁS Mint láttuk, a Salvator Mundi ikonográfiái típusának legfontosabb attribútumai az áldón felemelt jobb kéz és a bal kézben tartott, kereszttel díszített glóbusz. Tekintettel arra, hogy mindkét motívum régóta ismert és használatos a keresztény művészetben, a Megváltó Krisztus új ábrázolási típusa kizárólag jelentésük módosulásával, illetve a mögöttük rejlő teológiai koncepció megváltozásával értelmezhető. Isten oltalmazón vagy büntetőn felemelt karja számos forrásban szerepel, beleértve az Ószövetséget is (Kiv. 6, 6; 15, 16). A felemelt kéz egyben a fenség, a tanítás, vagy egyszerűen a figyelem felhívásának, illetve az üdvözlésnek a gesztusa is.

55 Az imádkozáshoz hasonlóan, a mindenhatóság illetve a megszólítás gesztusát is kétféle módon, nyitott tenyérrel vagy behajlított ujjakkal lehetett kifejezni. Ez utóbbi a keresztény szimbolikának jobban megfelelt, mivel az ujjak segítségével mágikus jeleket (keresztet, IC vagy IX betűket) lehetett formálni. Az áldás gesztusát az ókeresztény időkben, mindenekelőtt a keresztelés liturgiájával kapcsolatban, eleinte kézrátétellel (impositio manus) fejezték ki.

56 A ma is használatos, felemelt kézzel kifejezett áldás tulajdonképpen az antik beszédgesztusból származtatható, hiszen az áldást adó mozdulatot többnyire szavak is kísérték. Az ún. latin rítus szerint az áldást a tenyérrel kifelé fordított, felemelt jobb kéz fejezi ki olyan módon, hogy a hüvelyk-, mutató-, és középsőujj ki van nyújtva, míg a gyűrűs- és kisujj be van hajlítva.

57 Ezzel szemben az ún. görög rítust követő áldó jobb kéz esetében a mutató-, középső- és kisujj kinyújtva, a hüvelyk- és a gyűrüsujj pedig egymáshoz szorítva látható.

58 Az ujjak ebben az esetben az XC (XpiOTÓc) betűket formázzák. Más értelmezés szerint a három kinyújtott ujj a Szentháromság titkára utal, míg a két egymáshoz érintett ujj Krisztus kettős ter54 A koncentrikus gömbökből álló glóbusz motívuma a spanyol festészet ikonográfiái újítása. A világmindenség ilyen típusú ábrázolása a görög filozófia öröksége. Vö. Gottlieb, i.h. (lO.j.) 325-26, 34.j. Ilyen glóbusz jelenik meg pl. Pedro Berrugucte frechillai oltárának Megváltó Krisztusa kezében (Uott 15-16. kép), valamint Cristobal Ramirez (t 1577) Pradóbeli Salvatorának baljában is (ltsz.: 1.060, Museo del Prado. Inventario general de pinturas I., La collección real, Madrid 1990, Nr. 405.) 55 LCI 4, 145^16. Vö. Kraus, F.X., Real-Encyklopädie der christlichen Alterthümer 2, Freiburg i.B. 1886, 750-53. 56 Terrullianus, De baptismo, VIII. A kézrátétel gesztusának már az ókeresztény művészetben számos jelentésárnyalata alakult ki. Vö. Bruyne, L. de, L'imposition des mains dans l'art chrétien ancien. Contribution iconologique à l'histoire du geste, Rivista di Archeológia Cristiana 20 (1943), 113 266. 57 Kraus i.m. (55.j.) 449. kép 58 Uott 450. kép