Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)

A Régi Képtár új Salvator Mundi-ábrázolása Quentin Massys műhelyéből

mánkori timpanonok Maiestas Domini-reliefjei Krisztus dicsőségét és fenségét hirdették, természetének szenvedő és meghaló emberi oldalával szemben, halhatatlan isteni oldalát hangsúlyozták. A Salvator Mundi-képek hasonló módon Krisztust, mint a Dicsőség Királyát ábrázolják.

11 A típus legfontosabb jellemzői a frontalitás, az áldón felemelt jobb kéz, valamint az általában hangsúlyosan megjelenő glóbusz, amelyet a Megváltó a bal kezében tart, vagy bal kezét a térdén heverő glóbuszra helyezi, némely esetben lábát a földre helyezett gömbön nyugtatja. A glóbusz olykor csupán egyszerű gömb, azonban gyakrabban kereszttel díszített fém- vagy átlátszó kristályglóbusz. Noha valószínűleg nem tartható az az állítás, hogy a Salvator Mundi az északi reneszánsz művészet invenciója, igazán elterjedtté kétségtelenül az Alpoktól északra eső területeken vált.

12 A típus néhány korai példától eltekintve virágkorát a 15. századi németalföldi festészetben élte.

13 Az ábrázolási sémát, amely a középkori művészetben mind az Atyaistennel, mind Krisztussal kapcsolatban többféle kontextusban jelen volt, Németalföldön új, a Megváltás és Áldás teológiai koncepcióját hangsúlyozó tartalommal töltötték meg. A Salvator Mundi legfontosabb ikonográfiái előzményei a királyi attribútumokkal, köztük glóbusszal megjelenő középkori Maiestas Domini-ábrázolások,

14 a bizánci Pantokrator-ábrázolások,

15 az ezek hatását tükröző itáliai mozaikok (39. kép) 11 Vö. Hartig, M., Der Christuskönig in der Kunst, eine ikonographische Studie, Die christliche Kunst 23 (1926-27), 290-312; Kollwitz, J., Das Bild von Christus dem König in Kunst und Liturgie der christlichen Frühzeit, Theologie und Glaube 1947-48, 95-117.; Wessel, K., Christus Rex. Kaiserkult und Christusbild, Archäologischer Anzeiger, Beiblatt 68 (1953) 118-36.; RDK III, 692-702, Christus als König; Deshman, R., Christus rex et magi reges. Kingship and christology in Ottonian and Anglo Saxon Art, Frühmittelalterliche Studien 10 (1976) 367-405. 12 Vö. Gottlieb, i.A. (lO.j.) 313. A szerzőnek tanulmánya írásakor még nem lehetett tudomása arról, hogy Simone Martini már 1341-ben az avignoni Notre-Dame-des-Doms timpanonjában megfestette a glóbuszt tartó Megváltó Krisztus képét. A romos állapotú freskó 1960-63-as restaurálása során előkerült szinópiák valószínűsítik, hogy talán a legkorábbi Salvator Mundi-ábrázolással van dolgunk. A második szinópián Krisztus bal kezében egy EGO SVM LUX MUNDI feliratos nyitott könyv látható, amelyet a harmadik szinópia tanúsága szerint később a sienai mester felcserélt a glóbusz motívumával (40. kép). Contini, D., L'opéra compléta di Simone Martini, Milano 1970, 100-01, Nr. 31., LXIII-LXIV. t. Vö. Paccagnini, G., Simone Martini, Milano 1955, 166-68, 86. kép 13 Egy korai példa található a karlstadti (Unterfranken) plébániatemplom 14. század 2. feléből származó Salvator-szobrán, amely eredetileg valószínűleg trumeau-szobor volt. Vö. Mader, F. - Hoffmann, R., Christus in der Kunst, München 1947, 43. Az Ingolstadt melletti Bettbrunn Salvator-zarándokhelyének Megváltója 1300 körül készült. Itt a glóbusz és a jogar későbbi kiegészítések. Vö. Hartig, M., Stätten der Gnade, München 1947, 9. 14 A Maiestas Domini-típus románkori példáit lásd Berger, K.,Die Darstellung des thronenden Christus in der romanischen Kunst, (Tübingener Forschungen zur Archäologie und Kunstgeschichte 5), Reutlingen 1926. 15 A Pantokrator-ábrázolások ikonográfiái elemzéséhez lásd Capizzi, C, TJANTOKPATÍ2PSaggio d'esegesi letterario-iconografica (Orientalia Christiana analecta 170), Roma 1964; Wessel, K., Das Bild des Pantokrator, In: Polychronion. Festschrift für Franz Dölger zum 75. Geburtstag, Heidelberg 1966, 521-35.