Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Keresztelő Szent János tanúságtételét ábrázoló, Duccio köréből származó festmény a Szépművészeti Múzeumban
megnyújtása jellemzi. 26 Mivel a Szépművészeti Múzeum képe nagy valószínűséggel egy predellához tartozhatott, nem zárható ki annak lehetősége, hogy Ugolino egy segédjére bízta a kivitelezést. Tudjuk, hogy Ugolino apja, Nerio di Ugolino, csakúgy, mint testvérei, Guido és Minuccio (vagy Muccio) szintén festők voltak, és feltételezték, hogy Ugolino egy családi műhely élén állhatott: ez mindenesetre megmagyarázná a Santa Croce-poliptichon minőségbeli egyenetlenségeit 27 A Santa Croce poliptichonja szemtanúk beszámolója szerint szignált volt, 28 azonban ezen kívül nem ismeretes egyetlen Ugolino által szignált vagy datált mű sem. Ettől függetlenül valószínűnek tűnik, hogy az említett oltármű megrendelésének időpontja az 1320-as évekre esett, és ez a hozzávetőleges dátum a budapesti kép esetében is elfogadhatónak tűnik. A SZÁRMAZÁSRA VONATKOZÓ FELTÉTELEZÉS Ami annak az együttesnek a provenienciáját illeti, amelyhez a Szépművészeti Múzeum táblája tartozott, ennek meghatározását nyilvánvalóan igen kevés a támpontunk. Mindazonáltal, ha feltesszük, hogy a szóban forgó együttes egy Keresztelő Szent Jánosnak szentelt templom számára készült, érvekkel alátámasztott hipotézist állíthatunk fel. A sienai székesegyház keresztelőkápolnája nem tűnik valószínűsíthető helyszínnek, a homlokzat alapjait ugyanis csak 1317-ben rakták le, és a következő évtizedben az építkezés még nem fejeződött be. 29 Ugyancsak kiesik a lehetséges helyszínek sorából a Porta Tufi közelében lévő, a Keresztelőnek dedikált kórház, amely bizonyára igen kicsi lehetett; ráutaló bejegyzések csupán 1325-ből, 1345-ből, 1346-ból és 1347ből ismeretesek. 30 Jóval nagyobb érdeklődésünkre tarthat számot jelen témánk szempontjából a kevéssé ismert San Giovanni Battista templom-kolostor együttes, amely egykor a Porta di Follonica közelében, a mai San Giovannino in Pantaneto helyén állott. A város különböző adományokkal támogatta ezt az intézményt, például tízezer tégla vásárlását lehetővé tévő összeggel 1276-ban, ami jelzi, hogy az építkezés ekkor már folyamatban volt. 31 1322-ben és 1324-ben a barátok támogatásért fordultak a Comunéhez, mivel a templom túlságosan kicsi volt, hátsó részét pedig beomlás fenye26 Boskovits M.: Gemäldegalerie Berlin. Katalog der Gemälde. Frühe italienische Malerei, Berlin 1987,163-176. 27 Pope-Hennesy - Kanter, id. m. (25. j.), 10. Az Ugolinóra és családjára vonatkozó dokumentumokat ld. Bacci, P.: Dipinti inediti e sconosciuti di Pietro Lorenzetti, Bernardo Daddi etc. in Siena e nel contado, Siena 1939, 123-151. 28 Padre Della Valle a Santa Croce dormitóriurnában látta a poliptichont, és feljegyezte a Madonna alakja alatt elhelyezett szignatúrát: "Ugolinus de Senis me pinxit." Delia Valle, G.: Lettere sanesi, II, Roma 1785, 203. A poliptichon rekonstrukcióját Id. Art in the Making, id. m. (12. j.), 98-123, ill. Muller, N. E.: "Reflections on Ugolino di Nerio's Santa Croce Polyptich", Zeitschrift für Kunstgeschichte 57 (1994), 45-74. 29 Lusini, V: // San Giovanni di Siena e i suoi restauri, Firenze 1911; Middeldorf Kosegarten, A.: Sienesische Bildhauer am Diiomo Vecchio. Studien zur Skulptur in Siena, 1250-1330, München 1984, 3334.; Ploeg, K. van der: Art, Architecture and Liturgy. Siena Cathedral in the Middle Ages, Groningen 1993, 98-104. 30 Liberati, A.: "Chiese, monasteri, oratori e spedali senesi", Bullettino senese di storia patria n. s. 12 (1941), 173-180, különösen 173. 31 Siena, Archivio di Stato (a továbbiakban ASS), Biccherna 63, fol. 63r; Biccherna 64, fol. 46r.
