Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Keresztelő Szent János tanúságtételét ábrázoló, Duccio köréből származó festmény a Szépművészeti Múzeumban
Andrea di Nerio arezzói festőnek a berni Kunstmuseiimban őrzött táblaképén viszont Krisztus alakja helyett a Bárány jelenik meg, ami nyilvánvalóan János szavainak (1, 29: „Nézzétek, az Isten Báránya! 0 veszi el a világ bűneit") szó szerinti értelmükben való képi tolmácsolása. Ez a tábla szorosan összetartozik három másik, a Keresztelő életéből vett epizódokat ábrázoló képpel, amelyekkel egykor egy predellához, illetve figyelembe véve a táblák arányait (31,5 x 44,5 cm) - talán inkább egy v//a-táblához vagy egy dossaléhoz tartozhatott. 23 Egy ilyen dossale, amely ugyan valószínűleg egy umbriai festő 1270-1280 körüli munkája, ám sienai jelenléte a régmúltba tekint vissza, ma a sienai Pinacoteca Nazionale gyűjteményében található (28. kép). Ezen látható az egyetlen fennmaradt sienai Keresztelő-ciklus a Duccio előtti időkből. Itt a Keresztelő tanúságtétele ugyan nem szerepel, de megjelenik egy hasonló - Jn 1, 35-36-et megjelenítő - ábrázolás, amelyen a két tanítványa kíséretében lévő Keresztelő a bal oldalon álló Krisztusra mutat. 24 Figyelembe véve tehát a fentiekben bemutatott párhuzamokat, nyilvánvalónak tartjuk, hogy a budapesti tábla egy Keresztelő Szent János-ciklus nagy valószínűséggel egy predella - része lehetett. A méret és az arányok (28,5 x 38 cm) tökéletesen egybecsengenek Mariotto San Miniatóban lévő, összesen hat jelenetből álló predellájáéval (27 x 208 cm). MESTERMEGHATÁROZÁS A budapesti tábla stílusa nyilvánvalóan Duccióra - mindenekelőtt pedig aMaestávsí - utal, ugyanakkor számos vonása, úgymint a leegyszerűsített drapériakezelés, az arctípusok meglehetősen szűkös készlete, valamint a síkszerű figurák Ugolino müveivel, méghozzá leginkább a firenzei Santa Croce főoltármüvének predellájával rokonítják azt. Nem ok nélkül tartotta tehát néhány kutató képünket e poliptichon részének. A hallgatóság soraiban megfigyelhető, erőteljes kontúrokkal megformált alakok a Robert Lehman-gyüjteményben őrzött Utolsó vacsora-ábrázoláson köszönnek vissza (29. kép), 25 a karikírozásra való hajlam pedig, amely leginkább a zsidók arcvonásainak kidolgozásán szembetűnő, ugyanennek a predellának több képén is megfigyelhető (30. kép). A Santa Croce poliptichonjának jelenleg a berlini Gemäldegalerie tulajdonában lévő Keresztelő-ábrázolásával való összevetés (31. kép) azonban egyértelműen rávilágít arra, hogy Ugolino munkáit az arcformáknak a budapesti tábláénál erőteljesebb 23 A három további tábla a következő: Keresztelő Szent János születése, Avignon, Musée du Petit Palais (29 x 39 cm); Keresztelő Szent János szőrcsuhát kap az angyaltól, Bern. Kunstmuseum (31,5 x 44,5 cm); Keresztelő Szent János prédikációja, Nápoly, Museo Capodimonte (tondóvá alakított tábla). Ld. Frculer, G.: "Manifestatori delle cose miracolose" : arte italiana del '300 e '400 da collezioni in Svizzera e nel Liechtenstein, Einsiedeln 1991, 189-191, 70. sz.; Bartalini, R.: "I Tarlati, il 'Maestro del Vescovado' e la pittura aretina della prima meta del Trecento', Prospettiva (1996), 83-84, 30-55. sz., különösen 46, 48 és 55 (51. j.); Boskovits M.: "Marginalia su Buffalmacco e sulla pittura aretina del primo Trecento", Arte cristiana 86 (1998), 165-176, különösen 165-166. 24 Torriti, P.. La Pinacoteca Nazionale di Siena. Idipinti, Genova 1990, 20-22, 14. sz. (92 x 170,5 cm). Az ikonográfiát Id. Kaftal, id. m. (20. j.), 553. h., 15. sz. 25 Pope-Hennesy, J. - Kanter, L. B.: The Robert Lehman Collection. I. Italian Paintings, New York 1987, 8-11.
