Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Római márvány dombormű tensával
mazó, 'második Romulusként' föltűnő, hatalmas életművet hátrahagyó császár túljutott a közönséges halandó mértékén, s ez dinasztikus örököseit egyszersmind egy divus leszármazottaiként legitimálta. A RELIEFCIKLUS ÉS KELTEZÉSE Mindez átvezet a Divus Augustus kocsijával díszített dombomul kontextusának kérdéséhez (11. kép). A négyesfogatot vezető alakból csupán ruházatának az első ló marjánál lobogó részlete maradt meg; a második ló pofája alatt látható, kantárt fogó kéz kiegészítés, mégha megfelel is az eredetinek. Bizonyítja ezt a közvetlenül csatlakozó, ma Sevillában őrzött dombormű, amelyen megőrződött az első ló feje. A megszemélyesített Hősi Erény (Virtus) mellett a fiatal, csípőjére tekert köpenybe öltözött Becsület (Honos) áll. Mindkét alakot szemköztnézetben ábrázolták, mindketten a tensa felé fordulnak. Előttük fölfegyverzett harcos, kezében hajójelvény (aplustrum), jobb lábát hajóorra (rostrum) teszi. Az alak tehát egy tengeri csata győztese, vagy pedig valamely ebbe a körbe tartozó istenség. Az ütközetet négy további lap mutatja, közülük hármat Cordobában őriznek (19. kép). Ikonográfiái és kompozíciós érvek alapján a lapok az actiumi csatát ábrázolják. A jelenet baloldali lezárását a híres budapesti töredék alkotja, rajta Apollo (8. kép), valamint (a töredék jobb szélén) két, egymás fölött lévő hajótat. Apollo actiumi jelenléte biztosította Octavianus és Agrippa számára az ütközet szerencsés kimenetelét. Ugyanennek a reliefciklusnak egy másik lapján a diadalkocsin (currus triumphalis) álló császár látható, a dalmatiai, actiumi és egyiptomi győzelme nyomán tartott háromszoros diadalmenete alkalmával. További, szintén a triumphushoz tartozó domborművek, mint például a zenészeket ábrázoló budapesti töredék (9. kép) a kultusz-segédeket, muzsikusokat és az áldozat részleteit ábrázolják. A relief-együttes részletes értelmezése a ciklus monografikus feldolgozásának feladata lesz. Bár a lapok egy jelentős része alighanem elveszett, a fennmaradtak alapján az ikonográfiái program egészében mégis meghatározható. Ennek középpontjában Augustus személye áll. O az, aki az Apollo védnökségével megvívott actiumi csata győzteseként véget vet a polgárháborúnak és lerakja a principalis alapjait. Ennek láthatójele a háromszoros diadalmenet. Uralkodásának egy további meghatározó eseménye az ún. 'korszakünnep' (ludi saeculares) - talán erre vonatkozik a ciklus egy Sevillában őrzött darabja. A császárt halála után istenné avatják, kijár neki a tensa. Úgy látszik tehát, hogy az együttes az augustusi principatus történetének fő állomásait mutatja be, mégpedig az egyes események folyamatos, szalagszerű ábrázolása révén. Mindez fölveti a keltezés kérdését. A Divus Augustus tiszteletére adott díszkocsi nem lehet korábbi 14-nél, ez tehát biztos terminus post quem. A toLva-relief erősen letisztított felülete nehézzé teszi a stilisztikai elemzést. Ezen a ponton azonban fontos segítséget ad a budapesti zenész-reliefen megmaradt, restaurálatlan alakok feje (9. kép). Hajuk megmintázása egyértelműen Caligula vagy Claudius korára utal. 35 35 A Claudius-kori keltezés mellett már korábban is többen érveltek: Prückner, i.m. (2.j.), 363; Froning, i.m. (2.J.), 4sk.; Hölscher, i.m. (2.j.). 100, 10-ll.k; Grassinger, i.m. (2.j.), 30; Förtsch, i.m. (2.J.), 71, 27,34.t. Jó párhuzamul kínálkozik a claudiusi Valle-Medici-reliefen látható néhány fej megmintázása, vagy a
