Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Kendő a fejtetőn
c. a napisten gyermekének tekintett uralkodó egyben. Látható, hogy már a középbirodalmi halotti szövegek némelyike is az oziriszi és szoláris túlvilágkép koncepcióinak tudatos összemosására, egyesítésére törekedett. Ez a lényege a Koporsószövegek 148. mondásának is, aminek a címéből kiderül, hogy recitálásával a halott sólyommá (bjk) változását kívánták elősegíteni 82 . Főszereplője Izisz fia, Hórusz, aki születése után felszáll a horizontra s ezáltal elfoglalja atyja helyét, amely tevékenysége révén a „az Elrejtett nevű templomának falai felett levő sólyom" (bjk hrj znb.w hw.t jmn-rn) nevet kapja. 83 A szöveg egyik célja éppen az, hogy a Hórusszal kapcsolatos elképzeléseket kapcsolatba hozza a szoláris-teremtő aspektussal. 84 Lorton 85 utal egy Piramisszövegre is, ami a fenti elképzelések előképének tekinthető: a 488. szövegben a király úgy szárnyal sólyomistenként az égben, mint Hórusz. A Koporsószövegek 148. szövegének és a fent idézett Piramisszövegnek az egyik közös eleme, hogy az égi sólyom által kibocsájtott fényjelenséget mindkettőben a s$d szóval jelölik. 86 Az utóbbi (1048 b sor) így szól: Felvillansz az égben lévő egyetlen csillagként f 1 A Koporsószövegek 148-as szövegének első mondatában (II 209 d) pedig a következő olvasható: Bevágódik a fénysugár - rettegnek az isteneké Lényeges azonban felhívni a figyelmet még néhány helyre 89 , ahol a hrj znb.w hw.t jmn-rn epithetont viselő sólyom-aspektus szintén feltűnik. A Piramisszövegek 1778 a-b (627. szöveg) soraiban a halott ismét azonosul a szóbanforgó sólyomistennel (N pw bjk " hrj snb.w hw.t jmn-rn), aki „birtokba veszi Atum természetét" 90 az Ég, a Föld és a Nun szétválasztásakor (jt hrt tm n dsr p.t jr ß nww). Ugyanez a motívum jelenik meg a Koporsószövegek 990. 91 és 682. szövegében 92 is. Az Ég, a Föld és a Nun szétválasztása a világ szerkezetének a létrejöttét 82 A sólyommá változást célzó szövegek a közép-egyiptomi térségre jellemzőek: Silverman, D. P., Textual Criticism in the CT, In: : Religion and Philosophy in Ancient Egypt (YES 3), New Heaven 1989, 36-37. 83 Ezt a melléknevet M. Gilula a királyi ,ír/i-motívummal hozza összefüggésbe [JEA 68, 1982, 259265). Elméletét megerősíti az a tény, hogy Edfuban (VIII 107, 10) az egyiptomiak is ebben az összefüggésben említik az istent: „a sólyom, aki egyesül a síd-áol mint a srh ura" (Wilson, P., i.m. [22,j.], 937). Lásd még: Altenmüller, B., i.m. (66. j.), 60. 84 Lorton, D., VA 5 (1989), 206-207: „fusion of pre-Osirian and Osirian concepts". H. Willems, i.m., 240-241 (49. j.). 85 Lorton, D., i.m. (84. j.), 211 + n. 7. 86 A Pyr. 889 d-ben egyébként a napisten sólyom-aspektusát szintén a napsugár villanásához (síd ki j'ih.w) hasonlítják, amikor áthalad az égen. 87 A sbí w'tj nevü égitestet általában a Vénusszal azonosítják (Faulkner, R. 0.,JNES25 (1966), 160161). Lásd ezzel szemben: Volten, A.,MDAÍK /6(1958), 346-366. Legújabban: Krauss, R., Astronomische Konzepte und Jenseitsvorstellungen in den Pyramidentexten (ÄgAbh 59), Wiesbaden 1997, 104-117. 88 A fordítás nehézségeiről képet lehet alkotni Faulkner és Griffiths vitájából: Faulkner, R. 0.,JEA 54 (1968), 40-44; Griffiths, J. G., JEA 56 (1970), 194-195; Faulkner, R. 0., JEA 59 (1973), 218-219. 89 Bickel, S., i.m. (12. j.), 184-186. 90 Vagyis a teremtéskor Atumként viselkedik, vele azonosul. 91 CT VII 199e-f (Pap.Gard. II) 92 C77VI 10k-l (BIBo)
