Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Kendő a fejtetőn
b. A s$d mint félelmet keltő pusztító erő jelenik meg: A 638. szöveg célja az volt, hogy megakadályozza a halott megsemmisülését a túlvilágon. Ennek érdekében egy pusztító erejű lénnyel azonosítja, aki „azt kiáltja, hogy elpusztítja (elégeti ?) s$d-jével a két Kilencséget" (bsh hm m sSd=fpsd.tf). 10 Feltehetőleg éppen a túlvilágon vándorló lélek tűz által való megsemmisítését kívánták ily módon megakadályozni: a halott egy olyan hatalmas erejű lénnyel azonosul, akinek a hatalma az istenek 71 számára is fenyegető. A Koporsószövegek 84-es szövegében Szelqet 72 -Izisz fiával (Nehebkau - Hórusz) azonosul a halott. Ugyanennek a szövegnek az egyik variánsa 73 szerint a skorpió alakban megjelenő istennő az, „aki félém rohan, amikor dühös rám és tüzet lövell belém A dnd pusztító erejű dühöt, haragot jelent, ami a tűz égetéséhez hasonló. 75 Ez egyrészt a skorpió csípésére jellemző: a s§d utal a villámgyors mozdulatra, amellyel lecsap áldozatára, de a tüzes fájdalomra is, ami a csípés következménye. Másrészt mindkét tulajdonság a nap sugárzását (s$d) is jellemzi. A halott azonban azáltal, hogy az istennő szülöttjének mondja magát, megmenekül a skorpiócsípéstől. c. A napsugár sfd-jeként A 882. mondásban (VII 93c) a halott „a hajnali derengés, ami a Nagy karjain van" (jhhw hr rmn.wj Wr) és „áthatol a felragyogó Ré hajnali derengésén" (nmj.j n jhhw R c s$d). A Nagy néven emlegetett isten Su lehet, aki az Ég felemelése és fenntartása révén a Nap és a napbárka hordozójává is válik egyben. 76 Maga az jhhw szó a teremtést / napfelkeltét megelőző fényjelenségre, a sSd pedig az azt követő, első alkalommal felvillanó fényre utal. 77 70 Qj y[ 260f. A Faulkner-féle fordítást (Faulkner, R. O., The Ancient Egyptian Coffin Texts, Warminster 1973, II, 217:„who is excluded (?) when he adorns the two Enneads") módosítva érthetőbbé vált a szöveg. Ahm szó esetében ugyanis sokkal odaillőbbnek tűnik a 'to overthrow, demolish'jelentés, amelyet mágikus és orvosi szövegekben rettegett, ellenséges lények támadásaikor, a ptolemaiosz kori templomi szövegekben pedig az istenek félelmetes hatalmának leírásakor alkalmaznak, esetenként pusztító tüzű szemükkel kapcsolatban (Wilson, P., i.m. [22. j.], 726). Szóba jöhet hasonló összefüggésben még a ím I hm 'to burn' jelentésű ige is (Wilson, P., i.m.. [22. j.], 1012), amit a szintén az ellenségek elpusztításának rituléjakor használnak. 71 A psd.t konkrét „Kilencség" és általános „istenek" jelentéséről: Allen, J. P., Genesis in Egypt. The Philosophy of Ancient Egyptian Creation Accounts (YES 2), New Haven, Conn., 1988, 8. A halotti szertartáskor (Stundenwachen) jelenlévő istenekre: Willems, H., i.m. (49. j.), 240. A Két Kilencségnek a középbirodalmi koporsókon játszott szerepéről kitűnő összefoglalást ad: Willems, H., i.m. (49. j.), 139141. 72 Az SIC és G2T szerint Szesat, az M22C szerint Szelqet, az Sq6C szerint viszont Heka ez az isten. 73 Cm 50 a-b SIC 74 A Faulkner-fordítás (i.m., [70.j.], I, 88) megoldásával ellentétben a szóbanforgó sorra (sjn.t m-j dnd.s jm-j síd. s jm-f) ezt tartom helyesnek. 75 A Koporsószövegek II 150k sorában a dndd I dndn.t a 'raging flame' jelentésben, tüzdeterminatívummal szerepel (van der Pias, D. -Borghoiits, J. F., i.m. [18. j.], 326). Logikusnak tűnik hát a feltételezés, hogy, hogy a dnd ('harag') és a síd („tüzes villanás') együttes használata esetén is ilyesmire asszociáljunk. 76 Su karjai és vállai {rmn.wj) mint az Ég megtámasztói már a Piramisszövegekben is fontos szerepet kapnak: Derchain, Ph., RdE 27 (1975), 112, 77 Guilhou, M., i.m. (52. j.), 121-124.
