Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
A Szépművészeti Múzeum 2000-ben
A Múzeum épületének évek óta tartó rekonstrukciójával párhuzamos restaurálási programba és Csík Ilona, Verba Erika, Jeszeniczky Ildikó, Perjés Edit, Pócs Judit és Dicső Ágnes restaurátormüvész munkásságába engedett bepillantást a Zuglói Önkormányzat kulturális programjának támogatásával megvalósult kiállítás. Romanellinek az Esterházy-gyüjteményből való Madonna-képe (94. kép) eddig rossz állapota miatt nem kerülhetett kiállításra. A Herkules és Omphale történetéből vett jelenetet ábrázoló festmény is visszanyerte eredeti színvilágát, amely megerősítette a feltevést, hogy a kép szerzője a 17. században Róma környékén működött. A Remete Szent Antal halálát ábrázoló vászonkép restaurálása során pedig arról győződhettünk meg, hogy Viladomat spanyol festő müvéről van szó. Klee, Tanguy, Miró. A táj három arca 2000. június 1. - július 30. Rendezte: Tóth Ferenc, Újvári Péter A június 1-én megnyílt kiállítás anyaga - 101 festmény és grafikai lap - a svájci Galerie K gyűjteményéből származik; a műveket a galéria-alapító gyűjtő, Kazumasa Katsuta (98. kép), és a barcelonai Joan Miró Alapítvány igazgatója, Rosa Maria Malet válogatták. A kiállítást a Szépművészeti Múzeum a barcelonai Fondatió Miróval és a bécsi Museum Modemer Kunst Stiftung Ludwiggal közösen rendezte. Klee, Tanguy és Miró bemutatott művei olyan „táj-képeknek" tekinthetők, amelyek a külvilág képében a művész belső világát jelenítik meg (99. kép). Jóllehet hármójuk stílusa igencsak különböző, összeköti őket a költészet iránti mély vonzalmuk, mely hozzásegítette őket saját univerzumuk megteremtéséhez, egy olyan univerzumhoz, amelyet hasonló módon népesítenek be - egymástól eltérő - festői nyelvezetük jellemző alakzatai és jelei. Az Ország Háza 2000. augusztus 17. - december 31. Rendezte: Gábor Eszter A magyar államalapítás millenniumi rendezvénysorozatához kapcsolódó kiállításunkon a budai Országháztól a Steindl Imre tervezte Parlamentig vezető utat mutattuk be fennmaradt építészeti tervek segítségével. A budai épületről néhány egykorú, szerény metszetet, Pollack Mihály teljes tervsorozatát, az 1844-es pályázattal kapcsolatos tervek közül a megmaradtakat, az 1861-ben készült terveket (jelentős részük most került elő az Országos Levéltárban), a Képviselőház terveit, valamint az 1882-ik évi pályázat 60 tervlapból álló anyagát (benne a bécsi Otto Wagner eddig még nem publikált teljes tervsorozatát) állítottunk ki. Végül Steindl Imre tervmódosításai is helyet kaptak a tárlaton, amelyek bemutatják, hogy a pályatervtől milyen változtatásokkal jutott el az építész a végső megoldásig. A kiállítást Rauscher Lajosnak az új Parlamentet bemutató akvarell-sorozata zárta, amelyet az 1900-as Párizsi Világkiállításra készített.
