Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Adalékok Jacopo Bassano Alvó pásztor című festménye témájának meghatározásához
sem ott nem érzékelhető az az éles ellentét, amely végigvonul Aikema morális jelentést kereső elemzésein. Az interpretációnak erre a merevségére már Rona Goffen is felhívta a figyelmet könyvismertetésében. 44 A szerző, Aikema maga szolgáltatja az ellenérveket a kritikához, hiszen tiszteletet érdemlő bőséggel idézi a Jacopo megrendelői körében ismert, velencei vagy Velencében közkézen forgó vallási irodalmat, figyelmeztetve az „evangelizmus" Tridentet előlegező kegyes mozgalmának és Jacopo bibliai tárgyú képeinek összefüggésére. 45 Jacopo festményein tipikus, szinte állandó motívumok a kutyák, viselkedésük valóban imitálja, vagy még inkább ismétli és ezzel mintegy kiemeli az emberi gesztusokat. Feltűnően gyakran fordul elő kompozícióin - látszólag a dicsért vagy kárhoztatott életképjelleget erősítő elemként - a gerincét ívben meghajlító, szó szerint „önmagába forduló", merengő kutya. Ez a póz közismert Dürer Melankólia I. metszetéről. A düreri mintakép koránt sincs Velencétől olyan távol, hogy a Panofsky tanulmányában 46 feltárt jelentéstartományra, s benne a „canis dormitans", avagy „canis dormiens" alakjára ne hivatkozhatnánk az értelmezésben (72. kép). A két kutya és a két pásztor esetében hihetően két magatartástípus ábrázolásáról van szó - ennyiben termékeny a probléma felvetése, s ez csakugyan végigkíséri Jacopo életművét - de ezek a karakterek nem feltétlenül a negatív és a pozitív póluson helyezkednek el. A vita activa és vita contemplativa, az igaz keresztényi élet két lehetséges útja, és e kettő egyensúlya az Aikema által idézett irodalom szerint Velencében is a 16. század vallási megújulásának központi kérdése. 47 A kontempláció avagy meditáció mellett a vita activa a másik elengedhetetlen összetevő. A cselekvő felebaráti szeretet, az elesettek, a testükben kiszolgáltatottak gondozása együtt jár a közömbösség elleni harccal, a lendületes tevékenységgel. Jacopo munkái között többet is találhatunk e kétfajta életút példázat értékű ábrázolására, nem idegen elem tehát művészetében. A Szegény Lázár a gazdag ember házában az egyik jellemző példa, ahol a kutyák a bibliai szövegnek megfelelően a sebeket a maguk módján gyógyítják (Luk. 16, 21). Látszólag csupán ez a két élőlény törődik Lázárral, míg a festmény tengelyében egy tűnődő gyermek áll, a közömbös, csevegésbe merült asztaltársaságtól elkülönülve. A Santa Maria deli' Umiltà templomba, 1562-63 körül készült Szent Péter és Pál oltárképen (Galleria Estense, Modena) a két szent gesztusai szintén ilyen jelentésre utalnak: a lehunyt szemmel ülő Péter belső feszültségről tanúskodó, mégis ernyedt tartással a könyvre támaszkodik, míg a lendületesen lépő Pál egyik kezével a kardot, másikkal a könyvet emeli. A ké44 The Art Bulletin 80 (1998) 180-188. 45 Antonio Zentani személye kulcsfontosságú ebben az esetben, életrajza: Cicogna, E. A,, Delle iscrizioni veneziane 6, 2:14-17, Venezia 1827; működésének tárgyalása: Aikema, B. - Meijers, D., Nel regno dei poveri. Arte e storia dei grandi ospedali veneziani in etf moderna 1474-1794, Venezia 1989, 132. 40 Klibansky, R. - Panofsky, E. - Saxl, F., Satum and Melancholy\ Cambridge 1964, 78 és 317-321. Az acedia és nővére, tristitia (szomorúság, bánat, komolyság) rokonságáról, és a melankólia új értelmezéséről, illetve a kutya alakjáról; lásd még: Lexikon der Christlichen Ikonographie 2. szerk. Kirschbaum, E. Herder V. Rom, Freiburg, Basel, Wien 1970. 334-335. 47 Aikema, i.m. (35. j..) 46. Ld. még Lexikon der Christlichen Ikonographie 1, szerk. Kirschbaum, E. Wien 1968, 463^*68.
