Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)

Giorgio Vasari budapesti Kánai menyegzője

gozott kiadásához, amely 1568-ban jelent meg, amelynek azonban, úgy tűnik, nyomdai előkészületei már 1566-ban folytak. A perugiai megbízásról szóló második említés Vasari Feljegyzéseinek egyik 1566. április 7-iki bekezdésében található. Ez azt mondja, hogy a festő a három művet, köztük „in una le nozze che Cristo in Cana Galilea fece dell'aqua vino", Jacopo Dei apátnak és a perugiai bencéseknek készítette négyszáz scudo fizetségért.

4 Ugyanebben a forrásmunkában további bejegyzések találhatók két másik festményről is, melyeket Vasari 1568 körül készített a perugiai bencések számára - ezeket a műveket nem említi meg önéletrajzában, mára el is veszett mindkettő, bár velük összefüggésben álló rajzok ránk maradtak. A két festmény: a Szent Péter kiszabadítása, melynek árát nem jegyezte fel és egy kis Mária megkoronázása Szent Mihállyal és hat másik szenttel, nyilvánvalóan magánájtatosság céljára, ötven scudóért.

5 Ez utóbbi adat érdekes lehet számunkra a budapesti festmény formátuma és értéke tekintetében, ugyanis Vasari, a magas összeg ellenére is, „tavolettá"-ról beszél. Az elveszett kis kép előkészítő kompozícióvázlatát találjuk meg minden bizonnyal a londoni Victoria and Albert Museum egyik rajzában.

6 A két teljesen különböző irodalmi célú leírás tehát megegyezik abban, hogy a perugiai refektórium számára összesen három festmény készült. A kolostori megbízással összefüggésbe hozható kisebb méretű kép, mint például a budapesti, egyetlen egy sem került említésre a bevételi naplóban, s ez azt sugallja, hogy utóbbi, eltérően a Mária megkoronázásától, feltehetően valamilyen nem hivatalos megrendelésre készült, és vagy nem maga Vasari festette meg a képet, vagy az elvégzett munkáért nem került sor közvetlen fizetésre. Hogy hangsúlyosabban fejezzük ki magunkat: a budapesti festménynek semmilyen egyértelmű dokumentumát nem találjuk meg Vasarinál. Ennek ellenére a Vite idézett részlete és a bevételi napló bejegyzése hagyományosan elfogadott kiindulópontként szerepelt a Kánai menyegző megközelítő datálásához, jóllehet maga az 1566-os dátum sem egyértelműen bizonyított és további tárgyalást igényel. Először is: az 1566 áprilisában kelt bejegyzés a kolostori vállalkozás befejezéséről és 4 Giorgio Vasari: Der Literarische Nachlass 2, szerk. Frey, K., és Frey, H.W., München 1930 (a későbbiekben Vasari-Frey, 1930), 878-79, ricordo 310: „Ricordo come il Reverendo Padre don Iacopo dei abate di San Piero di Perugia se Ii fecie tre tavole per il refcttorio di quel convento alte braccia 5 larghe 3 1/2 in una le nozze che Christo incana Galilea fecie dell'aqua vino inun'altra: Helia profeta con i suoi eremiti fa adolcire le coloquinte che erano amare: nell'altra San Benedetto che a suoi Monaci essendo mancata la farina el grano miracolosamente gli angeli di Dio gli conducano la farina con muli al convento della quale opera che si portö su del mese di Aprile di questo anno il di della domenica dello Olivo ci donö scudi quattrocento in piu partite cioè: scudi 400." 5 Vasari-Frey, 1930, 880: „[1568] Ricordo, come si fecie per i Monaci di Perugia di San Piero una tavoletta per certe lor monachi drentovi l'lncoronatione di Nostra Donna, San Michèle ed altri sei santi che se n'ebbe scudi cinquanta: scudi 50". Vasari-Frey, 1930, 884: „[ 1568] In Perugia una tavola nelle monache di San Benedetto entrovi la storia di San Piero in prigione, quale gli feciono fare i monaci neri di detto ordine." Ez az utóbbi bejegyzés a Marcantonio, Vasari unokaöccse által összeállított listából származik, így az 1568-as dátum nem lehet helyes. Marcantonio datálásainak megbízhatatlanságáról nagybátyja munkái tekintetében ld. Franklin, D., A gonfalone banner by Giorgio Vasari reunited, The Burlington Magazine, 137(1995)747. 6 Villani, R., Un'eco della raffaellesca „Incoronazione della Vcrgine" di Monteluce in un dipinto del Vasari nella Badia aretina, Paragone, No. 407 (1984) 59 feltételezése szerint.