Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)

Imhotep bronzszobrának anyagvizsgálata

Mint ismeretes a III. Átmeneti Korban a rézötvözetekben már kimutatható nyomnyi-, illetve kis mennyiségű ólom, de ezt még nem tekinthetjük tudatos hozzákeverésnek. Ez a másodlagos felhasználású alapanyag (import), illetve természetes szennyezők hatásának tulajdonítható. Ezt annak ellenére állíthatjuk, hogy az erre az időre keltezett tárgyakat analizálva, találtak köztük néhány kiugróan nagy (25%, vagy több) ólom-tartalmú ötvözetet is.

9 Mindenesetre a nagyszámú analízis alapján (4. ábra) általánosan elfogadott álláspont,

10 hogy a nagy ólomtartalmú bronz ötvözetek a fáraókor késői periódusaira jellemzőek és ez a tendencia folytatódik egészen a Ptolemaioszkorig. A görög-római korban már nagyon vegyessé válik a kép. Az első olyan ércbányát, ahol magas az ólomérc koncentráció

11 (fém ólomra számolva 25-55%, mellette 37% cink, kevés ezüst, nyomokban arany mutatható ki) Egyiptomban (Gebei Rosas) a Szaiszi korból ismerjük. Jóllehet a galenitet (PbS), az ólom legfontosabb ércét a legkorábbi időktől használták Egyiptomban,

12 mégis viszonylag későn vált a fémkohászatukban ismertté és felhasználttá. Ehhez nyilvánvalóan szükséges volt a saját bányászat kialakulása is. Elfogadva az utóbbi állítást, a test és a zsámoly bronz összetétele mindenképpen arra az időre emlékeztet, amikor már saját bányából nyert alapanyagból, tudatos recepturával készültek a bronz tárgyak, míg a szék és a talapzat anyaga korábbi periódusok munkáival rokonítható. Az 4.SZ ábrán kísérletet tettünk a rendelkezésre álló adatok ábrázolásával szemléletessé tenni a fenti állításokat. Szándékosan hagytunk az ábrában két, a fentieknek látszólag ellentmondó adatot. Az egyiket bizonytalan korbesorolása (XXII-XXV. dinasztia)

13 - több száz évet nehéz figyelembe venni egy adott kohászati technika anyagi minőségváltásánál - a másikat pedig, amelyik a korbesorolás szempontjából ugyan megfelelőnek tűnik (XXV. dinasztia ), elemzési pontatlansága

14 miatt kellene kihagyni. Mégis érdemes kivételeket közölni, részben a kritikai szemlélet erősítése miatt, részben pedig abból a célból, hogy ráirányítsuk a figyelmet az analitikai adatok mennyiségének és pontosságának fontosságára. Jogos az a kritikai észrevétel is, hogy néhány korszakból egyáltalán nem közöltünk adatokat. Ennek oka, hogy nincs megfelelő mennyiségű elemzési adat, amelyik a trendet mutatná be, nem pedig a ritka kivételt. A már korábban említett 28% körüli ólomtartalmú ötvözethez hasonló adatot minden korszakból fellelhetünk - ritka kivételként még nagyobb értékeket is

15 -, ezek azonban sporadikusan jelentkező adatok. Nagy reményre ad okot a korszerű analitikával elvégzett elemzések számának gyarapodása, új adatbázisok keletkezése, amelyek felhasználásával a korbesorolás pontosíthatóvá válik. Jelenleg ezek még nem állnak a rendelkezésünkre, de feladatunk - a mostani vizsgálatunkhoz hasonló adatok közreadásával - a leendő adatbázis gyarapítása. TÓTH MÁRIA, BERTÓT1 IMRE, MOHAI MIKLÓS, FÓRIZS ISTVÁN, VOZIL IRÉN l)

Ld. 7. és 8. j. 1(1 Ogden, J., ;'. m. 11 Lucas, A., id. m., p. 243. 12 Már a badari kultúrában is alkalmazták szemfestékként egészen a Kopt Periódusig. Ld. Lucas, A., i. m„ 243. 13 Lucas, A., i. m., 223. 14 Lucas, A., m., 223. 15 Riederer, J., Metallanalysen ägyptischer Bronzstatuetten aus deutschen Museen, Berliner Beiträge zur Archäometrie 10 (1988), 5-20.