Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Tarentumi votív terrakották: módszertani javaslatok
szerint ugyanehhez a koroplasztikai típushoz tartozik továbbá egy metapontioni lelőhelyül, ezért közzétevője által metapontioni eredetűnek is tartott, magas polosos töredék is, nyilvánvalóan trónoló nőalak része. 48 A publikációban megadott méretei alapján ez a darab az előbbieknél egy méretosztállyal nagyobb csoportba, vagyis eggyel korábbi generációba tartozhat. A típus e korábbi generációjának is kerültek elő más példányai: minden bizonnyal ide tartozik a Louvre és a leideni Rijksmuseum van Oudheden egy-egy töredéke, amelyek azonban kétségkívül nem a polosos nőalak, hanem a symposiastés ikonográfiái típusát képviselik (15. kép). 49 Mindkét darab a fentiekben leírt építéses megoldással készült, fejdíszük a tarentumi symposiastés-ügurák egyértelmű ismertetőjele, a (jelen esetben kézzel feltett) gömböcske-koszorú; a Louvre példányán a felsőtest egy része is megőrződött, ami kétségtelenné teszi a darab ikonográfiái besorolását. A jelenség még gyakoribb és magától értetődőbb a klasszikus kori típusok körében. A Szépművészeti Múzeum T. 189 ltsz. terrakottájával 50 azonos koroplasztikai típusba tartozik az amsterdami Allard Pierson Museum és a Louvre több példánya.1 A darabok két, egymást nem közvetlenül követő generációba tartoznak. A Szépművészeti Múzeum fej-töredékénél, amelyen semmilyen fejdísznek nem maradt nyoma, az ikonográfiái típus nem határozható meg, és ugyanez áll a Louvre kisebb méretű fej-töredékeire is. A három amsterdami példány közül azonban az egyik fej-töredéket (ltsz. 1276) olyan csúcsos süveggel látták el, amely férfialakokra, például a tarentumi koroplasztika lovas harcosaira jellemző; a másik, vele egy generációba tartozó fejet (ltsz. 1277) fátyol keretezi (mára már erősen töredékes, de az arc jobb oldalán jól felismerhető), vagyis nőalak része lehetett; a típus harmadik amsterdami képviselője (ltsz. 1195) egy derékig ép chitónos nőalakon látható. A budapesti T. 176-T. 177 koroplasztikai típusához visszatérve: általam ismert egyetlen, nagy valószínűséggel nem symposiastés-ügurához tartozó képviselőjét a leideni múzeum I. 1992/6.34 leltári számú fej-töredékében vélem felismerni. Ezen a típusának talán legelső (mindenesetre a budapesti darabokét eggyel megelőző) generációját képviselő példányon a fejet alacsony, széles, bepecsételt rozetta-díszes korongokkal és lótuszvirágokkal kirakott polos díszíti (16. kép), 52 míg az összes többi ide sorolható 48 Olbrich, G.,Archaische'Statuetten eines metapontiner Heiligtums, Roma 1979, 328, 103. t, C.255.SZ. (ltsz. 19559). 44 Louvre, a darabon hibásan szereplő leltári szám: MNB 2167 (közöletlen), /Í=45 mm, /=37 mm, cc=17 mm, ß=23 mm; Leiden, ltsz. I. 1930/5.81, h=46 mm, /=38 mm, a=18 mm, ß=24 mm. A típus két generációja közötti méretkülönbség kb. 17%. 50 Bencze, Á., Medmai terrakották, SzMKözl 88-89 (1998) 33-36, 6-7.k. Az ott felvetett, a terrakotta medmai vagy tarentumi eredetére vonatkozó kérdés a tarentumi gyűjtésekből származó, azonos koroplasztikai típusi képviselő darabok ismeretében már egyértelműen eldönthető: a tarentumi produkció egy darabjáról van szó. 51 Louvre, ltsz. MNB 226 (közöletlen), S 2100 (Mollard-Besques 1954, C.420), MNB 2230 (C.408), MNB 2230b; Amsterdam, ltsz. 1195, 1276-7 (közöletlen). A két ismert generáció méretei: /?=57—59 mm, /=42 mm, a= 19 mm, ß=25 mm és /r=34 mm, /=27 mm, a=12 mm, ß=16 mm; a különbség kb. 36%, vagyis feltételezhető egy közbenső generáció is. 52 Leiden, Rijksmuseum van Oudheden, ltsz. 1.1992/6.34; h=51 mm, /=41 mm, a=23 mm, ß=30 mm; publikálva: Schneider-Herrmann, G., Eine niederländische Studiensammlung Antiker Kunst, BABesch, Suppl. 1,(1975), 34.k.
